Az író álma
- Elkészült! - szólott az író, mikor az új regényének az utolsó sorát is leírta. Csak ült, csak ült ott a monitor előtt, és jó érzésű mosollyal a szája-szélén olvasgatni kezdte a NAGY művet.
– Minden betűje, minden sora tökéletes – gondolta. – Minden ott van, ahova szántam.
Ez az írás lesz az évszázad nagy durranása!
Mindenhova felteszi a neten, ahol csak foglalkoznak irodalommal. Vagy azért, mert ott olvassák a hozzá hasonlók, vagy azért, mert értékesítik a könyveket. A lényeg, hogy aki egyszer beleolvas, nem fogja tudni abbahagyni az olvasást. Elejében csak dicsérik, aztán lesznek, akik kritizálni is fogják. De a többség csak rajongani fog ezért a könyvért!
"…Üljünk le bátran a számítógép elé! Merjünk szörfözni az oldalakon! Keressünk barátokat! Olvassuk a híreket, találjunk rá az irodalmi oldalakra…"
Csodás sorok!
Ahogy ezt elolvassa valaki – bárki –, ellenállhatatlan erőt fog érezni, hogy a többi százötven oldalt is elolvassa. Ebbe a pár sorba’ csak úgy süt az egyszerűség, és mégis a nagyszerűség érzését váltja ki mindenkiben.
A vágyat, hogy birtokolják ezt a könyvet.
A kiadók majd versenyezni fognak azért, hogy kiadhassák ezt a remeket. Sőt! Titokban még ajánlatokat is tesznek neki, átvállalva a költségek nagy részét, vagy mindet. És lesz, aki ezen felül még fizetne is, csakhogy ő adhassa ki, csakhogy az ő neve, logója legyen a könyvben feltüntetve. A terjesztők meg egyenesen az 53%-os árrésükről mondanak le, csakhogy ők kapják a könyv forgalmazásának jogát.
És az emberek meg… a könyvüzletek előtt hosszú, tömött sorokban sorjáznak majd a pulthoz, hogy megvéve ezt a páratlan alkotást, mármint a saját tulajdonukkal, ajkukon átszellemült mosollyal megtérjenek otthonukba, hogy újra – és újra – olvashassák e csodás sorokat...
… – gondolta az író, és az álmodozás rózsaszín ködfátylán átnyúlva a számítógépen a DEL gombot nyomta meg…