Amikor a horror átmegy giccsbe - vélemények

Ugrás a műre


Norton
Felhasználó
2021.10.30 08:41
666 vélemény
Szia, Bro!
Nincs min vitatkoznunk. Egyénfüggő, hogy ki mitől fél. Általában akkor félelmetes egy film, ha komolyan tudjuk venni. És, hogy mit tudunk komolyan venni, az teljesen egyéni dolog. Rám szerencsére nem érvényes, de van olyan ember, akit az alkoholista apja késsel kergetett gyerekkorában és az anyja is veszélyben volt. Egy ilyen egyén valószínűleg félni fog a „trancsírozós” horrortól, mert felidéz benne egy nagyon is valódi rettegést. És az az ember talán a vámpíros filmeken alszik el, mert nem tudja őket komolyan venni, főleg, ha pl. egy romantikus tini világba ültetnek bele egy sztorit. Gyerekesen unalmas mesének fogja majd azt találni. És persze olyan ember is lehet, aki pedig pont a szörnyes vagy szellemes történetekért rajong. Olyat is el tudok képzelni, aki előbb megkérdezi egy kritikustól, hogy mi a „jó”, mert önmagától képtelen eldönteni, hogy mi tetszik neki, és még az „egyéni” véleményét is a közízlés fogja majd formálni. Szóval változatos az ízlésvilág. Az viszont tény, hogy a film minősége nagyban függ a karakterek felépítéstől, a színészek játékától, a forgatókönyvtől, a maszkmesterek munkájától, és egyéb dolgoktól. Szerintem a horror egy meglehetősen összetett műfaj, még ha primitívnek látszik is.
SzaGe
Felhasználó
2021.10.30 07:37
243 vélemény
Szia, Bro!

Ebben igazad van, ám szerintem jobban kellene definiálni a "félelmet", mint fogalmat. Azért is, mert akkor jobban meg lehetne érteni ezen filmek "élményeit". Szóval a félelem régóta része az emberiségnek. Mint egy árnyék, állandóan jelen van a mindennapi életünkben. Minden ember fél valamitől, és aki mást most, az hazudik. Ám a félelem miatt sok mindent túléltünk már. Ha az ember a történelmi megjelenésekor nem ismert volna félelmet, akkor valószínűleg hamar a vesztébe rohant volna, vagy rendszeresen a kardfogú tigrisek előkelő lakomája lett volna (azért ez így is előfordult).

A félelem miatt szükségszerűen megtanultunk erősnek lenni, csapatban tevékenykedni és végeredményben addig-addig küzdeni, míg az adott félelem tárgyát legyőztük. De mindig jelentkeznek újabb ingerek, újabb félelmek életünk során, amit vagy leküzdünk, vagy megpróbáljuk kikerülni, vagy egyéb módon megpróbálunk átsiklani felette. A legfőbb félelem minden embernél a halál. Már az elmúlás gondolta is rémes egy dolog. Ez egyébként érthető, hisz nem tudjuk mikor jön el, nem tudjuk azt, mennyire fog fájni, és főleg nem tudjuk, mi lesz utána, ha lesz bármi is. De a halál közvetlen, vagy közvetett látványa is merőben generálja a rettegést, és a horrorfilmek nagy része pontosan erre hajaz. Ráadásul kölyök fejjel egészen már ilyen filmet nézni, mint felnőttként. Vegyük példának a Gonosz Halott eredeti részét a nyolcvanas évekből. Sajnos volt alkalmam gyerekként látni. Nem kellett volna. Sok álmatlan éjszakám volt miatta, mert a maszkmesterek remek munkát végeztet a démonok kidolgozását illetően. Hetekig nem ment ki a fejemből a látvány. Mégis ... ez is egyféle élményt adott. Semmi se hasonlított rá, amit addig ismertem. Vegytiszta félelmet éreztem. Ma már csak mosolygok ezen a filmen, de még mindig az egyik legjobbnak tartom a zsánerben.

Az való igaz, hogy a félelem egy részét a veszélyhelyzet generálja. Legalább is az elején. Aztán az ember elővigyázatosabb, megfontoltabb jó esetben. Ám mi van akkor, ha valaki szeret félni? Ha valaki szereti, amikor ezen kellemetlen érzés során a szervezet különféle adrenalinos vegyületeket szabadít fel? Ennek az egyik legegyszerűbb módja a horrorfilmezés. Ezen kategórián belül, hogy ki mire "izgul fel" átvitt értelemben, már más tészta. Sokan egyébként összekeverik a félelmet az izgalommal. Majdnem egyforma a két érzés. Szerintem többen inkább izgulnak egy-egy horrorfilmen. A félelem utána jön, amikor nem merünk kimenni éjjel a wc-re
,mert parázunk a nagy büdös semmitől. Az agyunk néha köcsög tréfákat űz velünk, amiért ilyen filmek nézésére adtuk a fejünket!

Visszatérve: igen, lehet kategorizálni a horrorfilmeket többféle módon, de minden embernek egyéni az ízlése. Én manapság jókat mosolygok a trancsírozós filmeken. Nem tudom őket komolyan venni. Ellenben a lélekölős thrillerek már jobban letargiába taszítanak, vagy az ördögűzős irányvonal legjobb filmjei.
Norton
Felhasználó
2021.10.28 06:58
666 vélemény
Szerintem kétféle dologtól félhet valaki. Egy ismert veszélytől, vagy egy ismeretlen veszélytől. A trancsírozós horrort az ember földhöz ragadtabb része kedveli. Amikor tudjuk, hogy ki vagy mi fenyeget, és el szeretnénk kerülni egy nagyon is reális veszélyt, ami lehet mondjuk egy baltás gyilkos. Az ismeretlentől való félelem már misztikusabb. Ilyen lehet egy kísértet film, ami inkább a rejtettebb félelmekre megy rá. Persze ötvözni is lehet a két stílust, például ha nem tudjuk, hogy ki vagy mi trancsíroz, vagy ha egy kísértet okoz fizikai sérüléseket. Az, hogy kinek melyik tetszik jobban egyénfüggő, de mindkettőt el lehet eltúlozni, hogy annyira szürreálissá válik, ami már egyáltalán nem félelmetes. A Psycho szerintem ötvözi a kettőt, és nem esik túlzásokba. Valóban egy jó film, ami még mai szemmel is nézhető. Nemrég láttam egy inkább „trancsírozós” horrort a Motel címmel. Ebből négy rész készült. Ez tutira egy megosztó film lehet, de némi kilengéstől eltekintve szerintem jól el van találva.:-)
Claudius Oltarimanus
Felhasználó
2021.10.28 00:33
31 vélemény
Szerintem a Psycho-ban még mindig van néhány olyan jelenet, amitől felnőtt fejjel is összeszarom magam. Pl. amikor a csaj rátalál az alagsorban Mrs. Bates mumifikált hullájára és a himbálódzó villanykörte táncoló árnyékokat vet a koponya szemgödreiben....félelmetesebb mint bármilyen trancsírozós jelenet. Meg a zenéje is fasza. A mai felgyorsult élettempóhoz képest, persze kicsit vontatott a sztori de addig is legalább pihen az ember....:-)

Előző oldal