Amikor a horror átmegy giccsbe

Külvilág / Közélet (33 katt) Norton
  2019.12.26.

Néha kedvem támad megnézni egy horror filmet, de be kell vallanom, hogy ritkán szánom rá magam, mert tíz horrorból jó, ha három-négy szokta elnyerni a tetszésemet. Talán túl igényes lettem az utóbbi időben, de már unom, hogy nagy mellű, szőke cicababák menekülnek sikoltozva az erdőben. Egyszerűen elegem lett a klisékből.

Például amikor az áldozat leüti a pszichopata gyilkost, és ahelyett, hogy odasózna még vagy tízet az eszméletlen bűnözőnek, vagy megkötözné valamivel, menekülni kezd, mire a pali magához tér, és tovább folytatja az üldözést.

Elegem van a halottnak hitt gyilkos másodszori, sőt olykor harmadszori „váratlan” feltámadásából, és már kifejezetten időpocsékolásnak tartom egy ilyen filmnek a megnézését.

Ennek ellenére néha mégis kedvem támad hozzá. A legutóbbi horror, ami tetszett, a Halálos kitérő című film első része volt. Abban is volt néhány túlzás; például amikor egy száz kiló feletti elmebeteg vadász utolért egy gazellaként menekülő, feleakkora nőt az erdőben, vagy amikor egy már órák óta halott embernek nem alvadt meg a vére, hanem kifolyt az ágy alá, ahol egy másik férfi bujkált rettegve. Volt néhány erőltetett dolog benne, de összességében mégis nagyon tetszett a film. Talán az élethű trancsírozós jelenetek miatt, nem tudom.

Ezen felbuzdulva nemrég ismét meg akartam nézni egy horrort. A választásom egy Stephen King adaptációra esett, aminek a magyar címe a „Néha visszatérők” volt. Ez elég hülye cím ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Ráadásul ezt a filmet még nem láttam. Mondjuk, nem vesztettem sokat.

A történet néhány gonosz „szellemfiúról” szólt, akik már az életükben sem a rendes emberek közé tartoztak, aztán visszatértek a túlvilágról és tovább folytatták a „rosszalkodást”.

Az események nem nagyon tudtak lekötni, de amikor a szellemfiúk elkezdtek vonyítani, már nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. A borzongás elővett - ám ez a borzongás a giccstől való viszolygásomból fakadt. Rájöttem, hogy ez egy viszonylag régi film, és pár évtizede még lehet, hogy félelmet keltett a nézőkben, de mai szemmel már inkább mulatságos volt.

Úgy döntöttem, nem nézem végig a történetet, hanem inkább egy újabbat választok. Ez volt a Ragadozó 2018-as része. Meg kell, mondjam, hogy számomra ez egy oltári nagy csalódás volt.

Ha az előző film rossz volt, akkor ez egyenesen pocsék. Igaz, hogy ez nem kimondottan egy horror, hanem inkább egy sci-fi, de azt is szeretem, ha jó… vagyis nem olyan, mint ez. Ez a film sci-finek sem, de horrornak sem volt elfogadható.

A horror nagyon könnyen át tud csapni giccsbe, ha valamit elrontanak benne. Ez lehet egy eltúlzott véres jelenet, egy elhúzódó menekülés, egy gagyi szörny, vagy egy nem odaillő, humorosnak szánt mondat.

Ebben a filmben a trükk és maszkmesterek kiváló munkát végeztek. Nem velük volt a baj, hanem a történettel, a szöveggel és a karakterekkel.

Volt néhány borzasztóan gagyi mondat. Például „Ne bámuld a hulla bácsit!” - figyelmeztette a gyerekét a rokonszenvesnek szánt főszereplő. Vagy „A szteppelő Krisztusát neki” - mondta valaki két lövöldözés között. Az ehhez hasonló szövegek gallyra vágták a sztorit, mert borzasztóan gyerekes lett az egész.

Nem tudtam, hogy milyen hangulatot akarnak kelteni, sem azt, hogy kinek szánják ezt az filmet. Felnőtteknek, vagy gyerekeknek inkább? Ha felnőtteknek, akkor nagyon gyermeteg felnőtteknek.

Az eltúlzott akciójelenetekről már nem is akarok beszélni, mert ez szinte minden filmre jellemző manapság.

A történet egyébként még félelmetes is lehetett volna, amíg nem jelent meg egy második ragadozó, ami már kétszer akkora volt, mint az első.

A legelső félelmetes ragadozó már nem volt félelmetes, mert legyőzte őt egy még félelmetesebb ragadozó - olyan volt a mese, mintha egy ragadozó matrjoska babát hoztak volna létre.

A horror olykor a túlzásoktól válik giccsessé, ebben a filmben pedig minden megvolt, amitől azzá válhatott. Mert azt a még félelmetesebb ragadozót (ragadozó a négyzeten) kellett legyőznie a földi hősöknek, akiknek a karakterét mintha egy elmegyógyintézetből szedték volna össze.

Ki tudja ezt egy kicsit is komolyan venni? Szerintem ez a film tényleg gyerekeknek szólt.

Bevallom, nem bírtam végignézni. Inkább egy valódi gyerekfilmet választottam helyette, a „Zűrös majom” címűt.

Nos, ebben is csalódtam; csakhogy pozitív irányba. Mivel ez egy valódi gyerekfilm volt, és azt kaptam, amit vártam: egy aranyos kis történetet.

A főszereplője egy kapucnis majom és egy kislány volt. A majmocskát az előző gazdája lopásra idomította, de aztán elszökött a férfitől, a lopkodást azonban tovább folytatta.

Ez a sztori egyébként ismerős a Majomparádé című filmből, ahol egy orangután volt a tolvaj.

A zűrös majom című film nem kapott túl erős nézői értékelést, de esküszöm, jobban szórakoztam rajta, mint az előző két horror filmen összevonva. Például simán végig tudtam nézni.

Pedig vannak tényleg jó horror filmek, sőt sorozatok is.

Ilyen például a Bates Motel, amit a Psicho című filmből készítettek, és Norman Bates történetét dolgozza fel.

A Psicho 1960-ban még nagyon erős mozi volt, de manapság egy gyenge közepesnek felel meg. Ennek ellenére komolyan lehet venni a történetet, ami nem egy giccsparádé, mint sok más mai alkotás.

Ráadásul a Bates Motel című sorozat már a jelen kor igényeihez igazodik, és nem rontották el. Igazán jól nyúltak hozzá az ötlethez.

A másik, ami tetszett, az a Gyilkos hajsza sorozat Kevin Bacon főszereplésével. Ez nem kifejezetten horror, de annak is elmegy. Ami kicsit visszás, hogy a fő gonoszt alakító James Purefoy mellett Bacon játéka egy kissé elhalványul, pedig ő is jó színész.

Említésre méltó még a Dexter című sorozat, ami egy gyilkosokat gyilkoló gyilkosról szól. Ez persze már alapból furán hangzik, de mégis jó a történet.

A bajom csupán annyi, hogy túl sok vackot kell megnéznem ahhoz, hogy olyat találjak, ami tetszik is, mert a horror és a giccs néha nagyon közel áll egymáshoz. Sőt lehet, hogy ami manapság tetszik, az tíz év múlva már giccses lesz.

Persze ez nem baj. Mert el tudok borzadni a félelemtől, de el tudok borzadni a számalomtól is.

Vége

Előző oldal Norton