Lapri apó megtérése
Lapri apó megtérése
Egyperces
Lapri apó álmot látott. Mint nem is olyan régen, ismét az Úr színe előtt állott egy kupolás teremben. A márványszerű anyagból készült falakból fehér színű fény áramlott felé.
„Mit keresek én itt?” – tűnődött rémülten az öreg, és az arany trónuson pöffeszkedő, ősz hajú, nagy szakállú Mindenhatóra nézett.
Az, mintha tudta volna, hogy mi játszódik le benne, mogorván fordult oda hozzá.
– Már megint itt vagy? Mi a francot akarsz tőlem?
„Ha én azt tudnám…” – gondolta kétségbe esetten az éltes kannibál, miközben teljesen elveszettnek látszott.
– Na jó! – szólt az Úr láthatóan megszánva őt. – Feltehetsz nekem egyetlen egy kérdést!
„Még egyszer nem baszol át, mint a múltkor!” – morgolódott magában Lapri, ahogy felidézte, hogy a Mindenható lehülyézte őt egy ostoba kérdése miatt.
Rájött arra, hogy a Teremtő színe előtt már a kérdés felvetésekor is tökéletesen ravasznak kell lenni.
– Mit kérdezzek tőled? – vonta fel a szemöldökét kíváncsian.
– Most már semmit! – kacagott az Isten, Lapri pedig felébredt.
– Hogy a jó édes anyádba szakadt volna bele a fejed! – ordított az öreg, mire a mellette pihenő asszonya úgy vágta szájon, hogy meglazult tőle vagy hat darab foga.
– Ne üvölts már, felvered az egész törzset!
A megnyugtató hatású pofont követően a verítékben fürdő testű Lapri felült, és az állát tapogatta.
– Csak rosszat álmodtál, kedvesem! – nyugtatta tovább a kövér párja ezúttal pusztán szavakkal. – Nincs semmi baj!
– Nem eszünk több hittérítőt – szögezte le ekkor a vén, és mivel ő volt a törzs sámánja, később a főnök is megfogadta a tanácsát.
Nem sokra rá újfent arra tévedt egy szakállas, fiatal hittérítő, de őt már nem fogyasztották el, mint az elődjét – amúgy is nagyon vézna volt szegény –, ehelyett meghallgatták a prédikációit.
A fiatal pap nagyon lelkes volt. Addig-addig szövegelt nekik, amíg az egész törzs fel nem vette a keresztény vallást.
Ez volt a Mgabi törzs megtérésének a hiteles története!
Vége