Lapri apó megtérése - vélemények

Ugrás a műre


SzaGe
Felhasználó
2021.10.24 19:52
243 vélemény
Pedig jó dolog falni a nőket! :-D
Norton
Felhasználó
2021.10.24 06:42
666 vélemény
Igen, erről én is hallottam már, de ellenőrizni azért nem szeretném. :-)
Claudius Oltarimanus
Felhasználó
2021.10.23 14:30
31 vélemény
Állítólag az emberhúsnak olyan íze van mint a disznónak, csak édeskésebb!:-P
Norton
Felhasználó
2021.07.23 18:57
666 vélemény
Köszönöm, Márk! A Lapri apók hirtelen ötlettől vezérelve születtek, nem hiszem, hogy lesz folytatása, de örülök, ha tetszettek.

Üdv!:-)
Kereder Márk
Felhasználó
2021.07.23 13:28
205 vélemény
Egyetértek Norton, valami azért csak van!
(De akkor is nekem tök furcsa arra gondolni, hogy a nemléte furcsább lenne, mint az, hogy van! Pedig az, hogy valami nincs - jelen esetben a világmindenség - egyszerűbb dolog (lenne)! Az entrópia elve kapcsán vannak Dávid Gyula fizikusnak hasonló gondolatkörben rohadt érdekes előadásai a videomegosztón.)

Imádom én is a linkelt cuccot. Laár egy zseni szerintem.
Picit még ezen rugózva, talán nem feszítem túl a húrt, ha kicsit magyarázom: azt akartam megfogalmazni, hogy azért nem tudom az Élet értelmét (sem) megválaszolni, mert azt sem tudom, micsoda az Élet. Amennyiben az Élet a materiális Univerzum létezése önmagában és ennek az önmagában való létezésnek az egyik attribútuma a szerves organikus anyag megléte is benne, akkor az emberi élet értelme a faj fenntartása lehet. Amennyiben pedig egy szakállas öregúr teremtette az embert (érts.: férfit), annak oldalbordájából pedig a nőt (így mint másodrangú élőlényt :O ), akkor pedig a szakállas öregúr jókedélyének a keresése az értelme. Szándékosan sarkítok, kérem a keresztény hívő ne vegye sértésnek, hisz szerintem az evolúciós elv = isten, az legalább ennyire banális. És még ezer egyéb lehet az Élet definíciója, mely definíció húzza magával a lehetséges értelmét is. És mivel én bevallottan nem tudom az élet definícióját, így következésképpen az értelmét sem tudhatom.

...

Folytatod a Lapri apót? Szerintem mehet, szuperek ezek, élvezem! Üdv!
Norton
Felhasználó
2021.07.23 12:07
666 vélemény
Köszönöm, Márk!

Szerintem, ha nem lenne „semmi”, akkor nem tennénk fel olyan kérdéseket, „amit minden kocsmafilozófus feltesz - érdekesebb talán, hogy miért van valami?”

Mert mindenütt van valami, amit a tudatunk befogad. Ha légüres tér, akkor azt fogadja be a tudat. A semmi, azért semmi, mert nem létezik. Miért van valami? Azért, mert nincs olyan, hogy semmi! Mert mi az a semmi? Besenyő Pista bácsi ezt nagyon jól el tudja magyarázni.

https://www.youtube.com/watch?v=IEDzFLSKY-I

Egyébként kösz a pozitív kritikát.
:-)
Kereder Márk
Felhasználó
2021.07.23 11:09
205 vélemény
Szia Norton,

a két Lapri após történettel kapcsolatban:
rendben van, ha valamit önmagával magyarázunk: az élet értelme önmaga, ahogy a kék szín kék. Hisz a "spenótétel"-ből sem tudjuk elvenni a "spenótot", hogy maradjon az "étel", amit megeszünk, mert a spenót maga az étel. Mint az élet értelme. Ha elvesszük az "értelmet" képletesen is és szó szerint is, nem marad semmi, hiszen a két dolog egyenlő egymással. Értelem = Élet. Tehát maga az Élet minden hóbelebancával együtt maga az Értelem, azaz Isten. Ez rendben van, osztom is, és szép gondolat.
Na de a fő és jogos kérdés - tágítsuk a kört - miért létezik ez? Miért van egyáltalán valami? Miért létezik az a fogalom egyáltalán, hogy "létezik"? Miért van inkább valami, mint az a - egyébként kézenfekvőbb - ehetőség, hogy semmi sincs/semmi se legyen? Ezt a kérdést tudtommal senkinek sem sikerült megválaszolnia és a filozófia egyik nagy kérdésének tartják. Isten végtelenségét emberi elmével szerintem nem lehet felfogni.
Mert hogy van valami, azért az eléggé biztosnak tűnik. Gondolkodom, tehát vagyok.
(Valaki még ezzel is vitába száll.)
Az élet értelmének kérdésénél - amit minden kocsmafilozófus feltesz - érdekesebb talán, hogy miért van valami? Én is kocsmafilozófus vagyok, sőt, rosszabb, mert én még azt sem tudom, hogy mi az élet (ennek a már konkretizált és alapul vett létezőnek) az értelme.
Azt, hogy van valami, egyértelműnek vesszük. Hogy - bár vitatkozunk róla, hogy milyen minőségben van ez a valami - de a létére vonatkozóan nem (gyakran) teszünk fel kérdést.
Isten ilyen-isten olyan... stb... Tök mindegy nem? Valaki ezt hiszi, valaki azt.
Én pedig nem értem, miért egyértelmű a létezés maga. (Még az ateista is hívő, hiszen hiszi, hogy nincs isten - aki TUDJA, hogy nincs, az már a pszichiáter kompetenciája szerintem :-) - továbbá a hívő ateista "istene" pl. a túlélési elv, stb... Ekkor is van "valami", ami diszponálja az Univezumot, még ha nem is személyes is. Az ateista abban tér el az istenhívőtől, hogy az ateista hitének alanya nem személyes, nincs szakálla.)
Én pedig nem értem ezt az egészet, nem azt, hogy van-e értelme, vagy hogy mi az értelme, hanem azt sem, hogy "minek mi" az értelme.
Megtérés... ezek után az én szememben értelmezhetetlen. Hova térek meg? Hova kell megtérni?
...
Sokaknak mondtam már, hogy szerintem ezek nem megválaszolható, emiatt nem valid kérdések. Nem fontosak, nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy megpróbáljuk elfogadni azt, hogy nem tudunk semmit, így kell élnünk, de ha már egyszer így élünk, nem kell emiatt megosztani, téríteni, megtérni, stb..., hanem elfogadni, szeretni kell. Illetve nem KELL, hanem ezt "csak" érzi az ember. Ha érzi, szerintem már nem akar téríteni, erőszakoskodni, hogy "de pedig az van, amit mondtam és te is ebben higgyél!" Mindenki ezt csinálja: tutit akar mondani. Ez borzasztóan nyomasztó. :(
Arról vitatkozni, hogy milyen az isten, mit mondott, hányan vannak, személyes-e, vagy pedig maga az Univerzum önmagában létezően "világlény"-e, vagy mint a szolipszisták mondják, hogy minden az én tudatomban képződik/létezik, ezzel a megmondással bántani, traktálni másokat, közben meg nem használjuk ki, hogy szerethetünk...

(Vagy pedig egy okoskodó, nagyképű barom vagyok, aki csak osztja az észt és beleköt mindenbe. Ezzel kell elintézni a dolgot. Sima út ez is és kicsit sem illegitimebb, mint fenti. Kinek mi vagyok. Nekem pedig tök mindegy. ;) )

Az írás szuper, ahogy van, nem is arra reflektáltam, hanem magára a témára.
Az írás egy jól megírt opció, szellemes és szórakoztató, kellően rövid, nem túlírt, olvasmányos és laza.

Derűs napot!

Előző oldal