Titok

Szépirodalom / Versek (118 katt) Kolumbán Jenő
  2017.08.25.

Maradék szavaimat mormolom,
rugdosok ártatlan élő követ.
Magányomon gondolkodom,
és nem mondok ki egy nevet.

Titkolt fájások őrzője vagyok,
engem falak vesznek körül,
ajtómon nehéz vas lakatok
őrzik azt, ami fáj itt belül.

Fájdalmam kincsem és kínom,
okát nem mondom senkinek,
cipelem terhem, amíg bírom,
nem ejtek már én könnyeket.

Időnként megcsúfolt az élet,
győzni felettem nem tudott,
őriznek engem erdők és rétek
a sötéten komor szurdokok.

Társakként állnak mellém a fák,
ha már olyan ember nem akad,
ki megértene, mint egy jó barát,
megoszthatnám vele titkomat.

2013.11.13.

Előző oldal Kolumbán Jenő
Vélemények a műről (eddig 1 db)