Szüleim sírjánál
Peregnek a homokszemek
számolom az éveket.
Könyörtelen létóránkat
feltölteni nem lehet.
Szüleim már nem számolják
lejárt már az idejük,
sírjuk mellett szoktam néha
beszélgetni ővelük.
Elmondom, hogy most már felnőtt,
kit nem láthattak soha.
Köszönetét küldi nékik
kedves arcú unoka.
Megköszönve mid azt a jót,
mit ö örökül kapott.
Szeretetet békességet,
más egyébre nem vágyott.
Állok itt a sírok mellett
várom szüleim szavát,
szeretetem le is bontja
elmúlás sötét falát.
Hallom az oly kedves hangot.
Apám, anyám szól hozzám.
Azt suttogják szeretetük
mindörökké vigyáz ránk.
