Fülledt hajnal
Tátongva csábítja otthonba a levegőt
a fakeretes, mázolt délceg ablak.
Mégis, fülledten tartóztatja magát
hűsítő kalandoktól a meleg.
Pöttömnyi, takaros ágyon aluszunk
vágyéhes lángoktól, tikkadtan nyaldosva.
Csillagos hajnalon nyílik szemem,
s megakad, festőien ívelt hátadon.
Pihegsz, mint űzött vad,
száz veszedelmes vészből szabadulván.
Óvakodva emelem álomtól nehezült
kezemet gyöngéd rózsás orcád feléje.
Mint vadász, lesve, nesztelen
közelítem ajakam dombocskás orcádra lecsapva.
Megrebben meghitt nyugodtsággal, bájjal
csillagszemed dúsgazdag erdő pillája.
Selyempuha nyakad illatát ontó
mezőn szaladok, sürögve, mámorodottan.
Játszva, gyermeki módon orromat
bőrödbe temetve érintelek csiklandósan.
Teérted égve hintem csókokkal
most mezítelen árva vállaidat.
S te mosolyogsz, nevetsz halkan a fülembe,
átölelsz szorosan, vésődik e hajnal szívembe.
2023. július 25.
