Linktár

Mezők

A távolokra bánat ül,
csavarja oly kegyetlenül,
marokra fogva szívem,
hiányodon kesergve fúl
az óceánba álnokul
a szenvedély belőlem.

Kihalt, kopár mező a lét,
felélte mára mindenét,
a tér unottan ásít,
kihűlt, akár a szalmaláng,
habár előtte oly falánk,
utána bánja váltig.

Elillanó szerelmedet,
ha így esett, sebaj, vigyed,
terítsd le más mezőkre,
marad csupán a pillanat
a Kurca-parti fák alatt,
örökre megkövülve.