Linktár

A lét balgaságain

Ugyan mivé foszolt a régi vágy,
szerelmeink hová peregtek el,
vajon miért nem él velünk tovább,
nyomát takarja hamvadó lepel?

Sötét ködén tekintetünk megáll,
jövőbe látni félve sikkad el,
de lám, hiába kérdezünk mi már,
mióta arra senki sem felel.

Kihullt kezünk közül sután a sors,
lebegve száz szeszély között bolyong,
verődve zátonyon, folyása gyors,
ütése hátakon kemény dorong.

Eladva ördögünknek ég a lét,
falán a katlanának olvad ím,
mi egyre isszuk égető levét,
lerészegedve balgaságain.