Bús nosztalgia (Zoé elmegy)
Bús nosztalgia
(Zoé elmegy)
Vörös égbolton táncol a csúf vihar szele,
Bizonyára esni fog, zimankós lesz,
Hideg jégverem.
Újságot hozott a postás, ázott, kutyaszagú reggelen
Recsegett s ropogott a bakelit és Zoé már főzte a forró kávét,
Serényen, s oly szerényen
Arcán fáradtság honolt, hisz a múlt árnyai
Kergették kicsi lelkében, önnön haláltusájukat.
Szerelmes voltam Belé, mint sárga rigó párjába,
Egy fázós alkonyon, rózsát vittem én,
A lány, csak hebegett és habogott,
De ajka őszinteséget sugárzott.
Hevesen tiltakozott,
Ennyi csak, mit adhatok
Fogadd hát el baráti szíveddel, szívemet,
Nem tehetek egyebet.
Zoé elküldött Engemet:
Szemében könny csordult, a bús fájdalom
Hisz tudta, hogy boldogok lehetnénk együtt,
Csak az élet közbeszólt, s Ő elment messzi-távol,
így búcsúzott Tőlem: Viszlát, Angyalom…
Szentes, 2017. tavasz
