Linktár

Szelíd idők

Vasárnapon, midőn megállt az élet,
unatkozón nyafogtam én anyámnak,
be messze járnak, ó a boldog évek,
esélye sincs a nagy panaszkodásnak.

Hová szelelt a béke íze innen,
mivé fakult, a csöndje merre jár ma?
Rohan velünk a gyorsuló időben,
remegve, félve háborúra várva.

Mi lett a régi, bölcs vasárnapokkal,
miken ma is nyafogni volna jó még?
Mohó korunk a végzetébe nyargal,
fölötte oly sötétedő a kék ég.

De hát mi adtuk át az ördögöknek
a lágyan olvadó, szelíd időket.