Némán, tétlenül...
Szépirodalom / Versek (1149 katt) | emmeline |
2011.06.20. |
Ébredj ember, mind rád várnak
illatos virági a fáknak,
a szamócaszínű ködmárvány.
De elméd elbújt némán.
Ébredj ember, hát nem érted?
Szürke a világ színe nélküled
Elapad a gyöngyforrás a hegyen,
Nem akarom, hogy ez veszve legyen.
Ébredj ember! Miért nem hallasz?
Ülsz némán, mint egy mamlasz.
Színleled, hogy elveszett a lelked,
Pedig én nyújtom kezem, de nem érdemled.
Előző oldal | emmeline |