Pista bácsi találkozása Albert Einsteinnel
Egy nyári hajnalon Pista bácsi felült kerékpárjára, és kiskertje felé vette az irányt. Rövid tekerés után megérkezett a város szélén található telekhez, ahol a fák és a veteményeskert lakói már szomjazva várták eljövetelét.
Ebben az évben aszály sújtotta az országot, ezért Pista bácsi hetente több alkalommal is meglocsolta kertjét jól bevált Pedrollo szivattyúja segítségével. Így a növényzetnek jóval nagyobb esélye volt a forró, száraz nyár túlélésére, ráadásul a kert ízletes terméssel, finom paradicsommal és édes szilvával hálálta meg Pista bácsi gondoskodását.
Pista bácsi szokás szerint elővette hátizsákja egyik rekeszéből a kerti kulcsokat tartalmazó kulcscsomóját, kinyitotta a lelakatolt villamos szekrényt, bekapcsolta a megszakítót, majd elindította a szivattyút, mely halk búgással bocsátotta útjára a mélység éltető vizét. Pista bácsi megfogta a hosszú locsolócsövet, és elkezdte folyatni a vizet a gyümölcsfákra.
Munka közben Pista bácsi azt vette észre, hogy egy különös, fehér hajú és nagy bajuszú alak sétál a kertek között vezető földúton. Első látásra nem volt ismerős Pista bácsi számára, pedig az idegen nem volt más, mint maga Albert Einstein.
A híres fizikus hangosan ráköszönt Pista bácsira:
- Guten Morgen! - kiáltotta vidáman.
Pista bácsi összeszedte némileg már megkopott német nyelvtudását, és visszaköszönt:
- Guten Morgen!
Ezután Einstein továbbsétált az úton, Pista bácsi pedig folytatta a locsolást.
Így történt Pista bácsi találkozása Albert Einsteinnel.
