Linktár

Zpercesek - Talán holnap

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2022/6 számában.

A gazda hangos „Nosza!” paranccsal terelte be a bárányokat a karámba. Levette a fejéről a kucsmát és megtörölte a homlokát. A kis szénatetős házikó kéményéből kövér füstgomolyagok bodorodtak fel. Az ajtón kilépett az asszony, a füstöt legyezve köhintett párat.

– Minden rendben van, kiskegyed? – kérdezte a férfi pajkosan és bezárta a kaput.
– Hát, hogyne vóna! – válaszolta játékosan az asszony. – A lábastól kicsit füstös lett a lak. Várni kéne a vacsorával egy csöppet.
– No, akkor várunk – mindketten kuncogtak egymás hangján és beszédén, miközben sétáltak közelebb. – Sose szokom meg ezt a régies beszédet.

A gazda átkarolta a nőt és csókot lehelt az orcájára. A pár leült a ház előtti padra és a csillagos eget nézték. A tiszta égbolton hófehéren ragyogott a távoli világ a sötétségben. Az asszony lágyan a férfi vállára döntötte a fejét és fáradtan sóhajtott egyet. Az egész napos munkáktól törődötten, erőtlenül bújtak egymáshoz.

– Szerinted megtaláljuk az időgépet? – kérdezte a nő. – Hazajutunk valaha?

A férfi elgondolkodva pödörte a bajsza végét.

– Talán holnap meglesz. Nem lehet olyan messze tőlünk, nemde?