Két kis kecske
Két kis kecske sétált a hegyen,
lent alattuk a nagy mélység,
csak ámult-bámult mindkét kecske,
milyen sok ott lenn a szépség.
Odalenn gyönyörű szép a táj,
az egész egy dús legelő,
sziklás hegyormuk csupán kopár,
a napsugár is perzselő.
Hej, de jó lenne ott lent élni,
az élet ott biztosan jó,
búzaföldön készülne ágyuk,
szénából lenne takaró.
Gyorsan döntött a két kis buta,
elindulnak ők a rétre,
belevágnak a nagy kalandba
nem gondolva a veszélyre.
A fűben lapult lent a farkas,
nyál csorgatva nézte őket,
régen várta, hogy megehesse
vacsorára érkezőket.
A hegyre nem tudott felmászni,
ott nem érte el a kecskét,
most jönnek hát látogatóba,
velük tölti így az estét.
Jöttök vissza, ti kis buták!
Öreg bak kiállt a hegyről.
Farkas farka látszik a fűben,
két kis kecske rohan egyből.
Bár van a világon sokkal szebb,
mint ahol éled életed,
becsüld meg jól az otthonodat,
jobb nem lehet máshol neked.