Sárkányölő Klaus mindent gyógyító keze

Fantasy / Novellák (626 katt) R. Harbinger
  2021.03.24.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/3 számában.

A kard könnyedén szelte át a sárkány nyakát, annak feje tompa puffanással zuhant a padlóra, vére könyékig beterítette a zsoldost. Klaus hevesen lihegett a hosszú harcot követően, arcán elégedett mosoly jelent meg.

Felnyalábolta a sárkányfejet, majd kisétált az omladozó várból büszkeségtől dagadó mellkassal. Felkötözte trófeáját lova hátára, felpattant rá, és oldalba lökte az állatot. A Sötét Rengetegből kifelé azon gondolkodott, sikerül-e végre lenyűgöznie Danderion királynét. Odaveti lába elé a levágott fejet, és ő majd nyakába ugrik, csókokkal halmozza el, gömbölyded melleit az ő mellkasához szorítja.

Belovagolt Endorian városába, és lassított. Kiélvezte az utcára tóduló emberek, tündérek és egyéb teremtmények csodálkozását. Hamarosan kántálni kezdték nevét: Klaus! Klaus! Klaus!
Harsonások léptek az utcára a közeli kocsmából tivornyájuk után, ami alatt elnyerték Sir Landon, Endoria tiszteletbeli orvosának minden pénzét. Rögtönzött, kellemesen csengő indulót fújtak Klaus tiszteletére.

A királyi pár meghallotta az udvarhoz közeledő ünnepséget, és kivonultak márvány lépcsőjük tetejére. Danderion királyné nagyot sóhajtott, amikor Klaus befordult a tömeg élén. Remélte, a zsoldos kudarcot vall a sárkánnyal szemben, és a bestia felfalja, csontjaival pedig kipiszkálja foga közül a maradékot.

Klaus megállt a lépcső előtt, széles vigyorral ugrott le lováról, trófeáját felvitte a királyi párhoz, és eléjük vetette, ahogy tervezte. A fej vértől cuppogva landolt az elegáns lábbelik előtt, nyelve kigördült szájából, és végignyúlt a fényes kövön.

A királyné szeme villámokat szórt, ám türtőztette magát finom neveltetése miatt, különben leordította volna Klaus copfba fogott haját. A zsoldos nem értette, mit hibázott egészen addig, míg észre nem vette a királyi pár vérrel összefröcskölt lábát. Nagyot nyelt, és igyekezett azonnal elterelni a figyelmet:

– Királyom, megöltem a sárkányt, ahogy kérted. Nehéz küzdelem volt, de ő maradt alul, bármilyen kitartóan is harcolt.
A királyné Argonra nézett, aki hallgatásra intette szúrós pillantásával.
– Klaus, a királyság örökké hálás lesz tettedért. – Oldalra intett. – Ahogy megegyeztünk, én sem leszek hálátlan. Íme a jussod!
Nagy zsák arany landolt a zsoldos lába előtt, csörgése hangos álmélkodást váltott ki a tömegből.
– Nézesd meg kezedet Sir Landonnal! Nem szeretném, ha baja esne egy ilyen dicső harcosnak.

A király bólintott, és elvezette királynéját. A palota kapuja hangos döndüléssel zárult be mögöttük, a tömeg oszlani kezdett, és hamarosan csak a csalódott Klaus állt a lépcsőn. A királyné csodálatára áhítozott, vágytól izzó pillantására megvető tekintete helyett.

Mocskos szajha! – gondolta Klaus, kezét ökölbe szorította dühében. Izzó fájdalom hatolt agyába, és ekkor vette észre mély vágását csuklóján.

Felkapta jutalmát, és ahogy a király tanácsolta, felkereste az orvost. Türelmesen végigülte a vizsgálatokat, noha kuruzslónak találta Sir Landont, és fikarcnyit sem adott annak tudományára. Nagyobb hitet fektetett a messze földön elterjedt talizmánok, ráolvasások gyógyítóhatásába.

– Így ni! – kiáltott fel elégedetten az öreg. – Ez a kötés megvédi a fertőzésektől, és ha naponta bekened ezzel a kenőccsel, nyom nélkül felszívódik a sebed. Se vágásod, se heged nem marad, bár a te szakmádban ez erény lenne, nem igaz, zsoldos?
Szekrényéhez vonult, és lemosta kezét lavórjában.
– Erény, há? – fanyalodott el Klaus. – Egy igazi férfi másra is vágyik az erényen kívül.
– Mire gondolsz, jó uram? – fordult meg Sir Landon.
– Számíthatok orvosi titoktartásodra?
Az orvos némán bólintott.
– Nos, nem tudom, hogyan fejezzem ki magam, úgyhogy belevágok. – Mély levegőt vett, hogy szavai könnyebben keljenek útra. – A királynéra vágyok. Bármit megtennék, hogy megmarkolásszam melleit! – Ökölbe szorította két kezét, nem is törődött az orvos döbbent arckifejezésével. – Sosem láttam még olyan dús kebleket, és amilyen formás tompora van! Komolyan mondom, némelyik fiatal leány elszégyellhetné magát mellette!

Sir Landon szeme sejtelmesen csillant. Átvillant agyán a harsonások ígérete, nyaka köré tekernek egy trombitát, ha nem fizeti meg tartozását. Klaus aranya kihúzhatná a gödörből, és ha megfelelően tekeri a szavakat, maradhat belőle zsebében kis tartalék is.

– Van számodra egy ajánlatom, Klaus. Hajlandó lennél-e fizetni azért, hogy valóra váltsam vágyad a királyné melleit illetően? Ugyanis el tudom érni, hogy megcsöcsörészhesd Danderion királynét, ez pedig nem kerül neked többe száz aranynál.
– Száz arany?! – nevetett fel. – Kettőszázat adok, ha sikerül megoldanod!
– Áll az alku! – nyújtotta kezét Sir Landon, széles mosollyal vigyorgott.
Klaus belecsapott tenyerébe, erősen megszorította, majd folytatta:
– Mondanom sem kell, ha nem sikerül elintézned, kiverem az összes fogadat, öreg!
Sir Landon mosolya lehervadt, torkában gombócot érzett. Némán bólogatott, és reménykedett, terve beválik.


Másnap reggel jelentkezett a palotában, hogy megvizsgálja a királynét. Megkérte, mezítelenítse le felsőtestét, majd feküdjön le az ágyra arccal lefelé. Míg a királyné engedelmeskedett, az orvos elővette kis zacskóját, és zöld port szórt Danderion melltartójába. A vizsgálat végeztével jelentette, mindent rendben talált, azt követően távozott.

Visszasietett rendelőjébe, és idegesen várta, mikor hívják ismét. Kettő fertályóra sem kellett, a király Sir Landonért küldetett. Amikor az orvos belépett a királyi hálóba, szemben találta magát a fel s alá járkáló királlyal.

– Csakhogy ideért, Sir, azonnal segítenie kell a feleségemen! – Kezével neje irányába intett.

A királyné díszes ágyukon ült, és melleit vakarta. Arca fanyarú kifejezésre torzult, dekoltázsa fölött piroslott bőre. Sir Landon odasétált, és közelebbről is szemügyre vette a tüneteket.

– Igen-igen, már láttam ilyet – dörzsölgette állát, mintha mélyen gondolkodna. – Adhatok rá valamit, de attól félek, napokba telhet, míg hatni kezd.
– Napok?! – csattant fel Danderion. – Nem várhatok napokat! Csinálnia kell valamit tüstént!
– Van egy gyógymód, ami rögvest elmulaszthatja ezt a bajt, bár nem lesz egyszerű.
– Ne tartsa magában! – pattant elé Argon. – Mi kell hozzá, ki vele!
– A sárkányölő Klaus érintése. A bestiával vívott harc folyamán ráfröccsent kezére a szörnyeteg vére. Nagyon sokan mágikus képességeket tulajdonítanak a sárkányok vérének, és vitán felül áll gyógyító hatása. Biztos vagyok benne, ha Klaus megsimogatja a királyné melleit, ha csak hozzájuk ér…
– Arról szó sem lehet! – kelt ki magából Danderion. – Az én testemet nem fogja holmi söpredék fogdosni! Ha csak hozzám mer nyúlni, levágatom mindkét kezét!
– Csend legyen, asszony! – emelte fel hangját a király. – Nem fogom tétlenül nézni a szenvedésedet. Ha ez az ára, akkor megfizetjük! Azonnal hozza elém Klaust!

Sir Landon rögvest cselekedett, és nem is kellett messzire mennie. Klaus a palota előtti téren várakozott a megbeszéltek szerint, és amikor az orvos érte jött, magabiztos léptekkel vonult a palotába. Belépett a királyi hálóterembe, ahol a feleség szenvedő arca és a király kétségbeesése fogadta. Sir Landonnal tovább játszották szerepüket. Kiküldték a királyt, ehhez ragaszkodott Klaus. Nem szerette volna, miközben azokat a csodás dinnyéket tartja kezében, a király kikelne magából féltékenységében.

– Vetkőzzön félmeztelenre, királyném! – kezdte Sir Landon, és amikor látta, a nő nem akar kötélnek állni, folytatta: – Csak így gyógyíthatjuk meg.

Danderion felszabadította melleit, és az ablak felé fordult. Nem akarta látni a gyermeki kíváncsiság fényét Klaus szemében, aki lassú mozdulattal közelített melleihez. Óvatosan megérintette a feszes kebleket, és simogatni kezdte kenőcsbe áztatott kezével.

Sir Landon gondosan kidolgozta tervét, bevetette a sárkányvérrel kapcsolatos tévhiteket. Ellenben a kenőcs, amivel bekente Klaus kezét, kitűnően semlegesítette a melltartóba szórt por hatását.

Danderion persze előbb halt volna meg, mintsem beismerje, a viszketés enyhült.

Klaus jóllakott óvodásként mosolygott, ahogy a királyné mellbimbóit cirógatta, és azok megkeményedtek. A rugalmas keblek lágyan belesimultak a zsoldos tenyerébe.

– Jobb már, királyném? – kérdezte az orvos, Danderion némán bólogatott.

Amikor a viszketés teljesen megszűnt, Sir Landon és Klaus távoztak, a király pedig megnyugodhatott felesége épségét illetően.

– Akkor most kérem a fizettségemet, ahogy megegyeztünk – tartotta markát az orvos a tér közepén. – Száz arany, ahogy kértem, és még száz, amit te ígértél.
– Miért fizetnék?! – horkant fel Klaus. – Már megkaptam, amit akartam! És hú, nagyszerű érzés volt! Bolondnak nézel, kuruzsló? Eszem ágában sincs odaadni egyetlen tallért sem. Gondoltál volna erre hamarabb, amikor még nem simult kezembe az a két csodás, isteni költemény. Isten áldjon, sarlatán!

Klaus hátrahagyta a meglepetten pislogó orvost, aki nem tudta elhinni, így átverték. Úgy érte az egész, mint a hideg zuhany, bosszúvágya azonban felfűtötte testét. Aznap este megvizsgálta a királyt is. Megkérte a férfit, vetkőzzön meztelenre, majd amikor a másik nem figyelt, teleszórta viszketőporával annak alsógatyáját. Argon király még este küldetett Klausért és mágikus vérrel átitatott kezéért.

Előző oldal R. Harbinger
Vélemények a műről (eddig 4 db)