Az érthetetlenség földjén

Szépirodalom / Versek (94 katt) Krómer Ágnes
  2021.01.23.

Nem esett az eső, csak a köd szitált. Rád nézett.
- Na most mi van? Mit akarsz? Mi ez az egész?
Nem értek semmit semmiből. Nem kérdezett.
Hálás voltam és hálátlanul becsaptam az ajtót.
Hirtelen szél támadt. Bambulás és az unottság.
Kinyithatnád a szemed és a szád, hogy beszélj!
Másnak! Ne mondd azt, én tudom, hogy kell élni!
Én tudom, mitől zöld a fű, én azt is tudom, amit senki!
Nem érted a szájhúzogatást, a kacajt! Csak totózol!
Én meg csak állok és mérhetetlenül unlak téged és önmagam!

Előző oldal Krómer Ágnes