Mesék a Lápból - Utazás a lelki genitáliák körül X.
10. Volt egyszer egy Lápi Póc
– Mondd, Bandi, mit akart tőled az a bogárdista? Láttam, hogy félrehívott! – hadonászott félig megivott üveg sörével Barnabás.
– Ja, igen! Képzeljétek, a legizgalmasabb dolgot még nem is mondtam nektek! Végre rájöttem, mi vagyok!
– Hogy-hogy mi vagy? Nem Lápi Póc? – kérdezte megütközve Barnabás, mire Maláj és Bandi összenevettek.
– A Lápi Póc egy hal, te sügér! Ezt se tudod? – játszadozott Maláj Aszi fülével. Végre kiültek a kertbe, és nekiláttak a jutalomnak a nap végén. Jelen esetben a nap közbeni jutalomnak. – Na mi vagy végül, Bandi?
– Nemes egyszerűséggel Marhabögöly!
– És erre hogyan jöttél rá?
– Úgy, hogy elmesélték: a korábbi Póc sereg tagjai is sorban leszereltek, mint én. Végigsöpört rajtuk a búbánat, miután elmentem. Hisz tudod, milyen kényesek vagyunk az egységre. Hiperszenzitív lények volnánk. Tudod, milyen érzékeny a lelkem. Na most, a többsége hamar megtalálta elveszett identitását és ismét összeálltak, de most már a sokkal tekintélyparancsolóbb Bogárda néven. Egyszersmind ráébredtek, micsodák valójában.
– Ez fantasztikus! Akkor újra felcsaphatsz Lápi Pócnak... Akarom mondani Marhabögölynek! Kár, hogy idáig húzódott a dolog, és kifordultál önmagadból kicsit egy időre.
– Kicsit? A Lábatlan Tyúkban valójában nem a te sorsodról beszéltem, amikor azt mondtam, Lady Varánuszhoz hasonlóan operáltasd át magad, és csapj fel transzvesztita előadóművésznek. Végig magamról beszéltem! Az én álmom volt! Egészen biztos vagyok benne, hogy Kroki ültette a bogarat a fülembe a fene nagy szabadosságával. Pont úgy jártam vele, mint te Tüszővel. De én se panaszkodok, kellett ez a kis kitérő, hogy kiszellőztethessem a fejem. Elmegyek és beállok a Bogárda soraiba. Érzem a hívó szót.
– Ez nagyszerű! Erre igyunk! – kiáltottak a szarovnyikok egyszerre, majd mindhárman koccintottak.
– Azért az milyen nagy kár, hogy a végzet kibabrált velünk, nem? – kérdezte Maláj, de Bandi leintette.
– Nincs olyan, hogy végzet! Neked volt igazad, Maláj, már az elején. Vagyis inkább én mondtam hülyeséget. Meggyőztél azzal, hogy Porcika után mentél. Pedig aztán körömpiszoknyi sanszod nem volt. Nem várhatsz örökké a végzet andalító szavára! Menned kell előre még akkor is, ha a fejedet tízszer a falba vered! Vagy százszor! A döntéseid mutatják meg, ki vagy!
– Te, ez ugyanaz a Bandi, aki anno fúrótornyosat játszott a göbe hátán, majd túszul ejtett minket, nem? – kérdezte félszegen Barna Malájtól.
– Nagyon úgy hangzik, hogy visszatalált korábbi önmagához. Ahogy mi is. Kicsinosíthatnánk ezt a helyet végre, hiszen úgyis itt hagyod, nem? Akkor mi meg beköltözhetnénk!
– Jó ötlet, Aszira úgyis vigyáznia kell majd valakinek, bennetek pedig maradéktalanul megbízom. Aztán semmi buzulás, ha kérhetem! Még rossz példát mutattok az én kis moszatkámnak!
– Pont te jössz nekem ezzel, Bandi?! – nevetett Barna. – Hát közülünk itt kinek volt meg egyedül Porcika?
– Neked aztán biztos nem, legfeljebb fantáziálás szintjén, miközben a pornót nézted! – nevetett Maláj barátján.
– Honnan tudod...?
– Lehet, hogy nem döngettem meg Porcikát, de azért elbeszélgetni elbeszélgettem vele.
– Áh, nők! Ki érti őket?!
Egészen a pohár fenekére néztek azon a napon. Olyan jól érezték magukat, hogy végre nem nyomasztott senkit semmilyen titok, nem furdalta az oldalukat semmilyen kíváncsiság, még a szorongásuk is alábbhagyott. Egyedül a lábuk köze virgonckodott szűnni nem akaróan. És most, hogy már tudták, micsoda örömök rejlenek Genoa Itália zegzugos utcáiban, úgy döntöttek, belecsapnak a közeledő éjszakába. Genitália dugig van kocsmával, ontja magából a bulikat. Az afterpartyt pedig Bandi külön bejáratú kecójában tartják majd. Végre rájuk fér, hogy kirúgjanak a hámból, de úgy emberesen! Akarom mondani, szarovnyikosan...
10+1
Mire az öreg Híg befejezte a mesét, annyira berúgott, vagyis hát elfáradt, hogy álomtalan álomba zuhant. Hiába rázogatták, keltegették, a szarovnyik megállás nélkül horkolt. Ekkor az egyik kis szarcsimbók visszakézből pofonvágta. Na, erre csak megébredt az öreg Híg!
– Ki volt az? Melyik volt? – tudakolta vöröslő képpel, és jelentkezett is a pofon gazdája.
– Ezt megérdemelte! Tökökről, puncikról, drogokról, seggekről meg csöcsökről, egyáltalán nemi életről hadoválni kiskorúaknak eléggé visszatetsző dolog!
– Meglehet, hogy igazad van – dörzsölte sajgó arcát Híg. – Néha elkalandozom, ha túl sokat iszom. Mellesleg téged meg hogy hívnak, csimbók?
– Mondtam már a másik mesénél! Betyárkörtének – ismételte a kis szarovnyik, akinek vöröslő kéznyoma Híg arcán éktelenkedett.
– A betyár mindenit! Istenesen pofon vágtál! Elismerésem! Egyszer még, én mondom neked, kitalálok rólad valami mesét!
Itt a vége, fuss el véle!