Dérre ébredtem...

Szépirodalom / Versek (124 katt) csabi6669
  2020.12.07.

Dérre ébredtem. Ablakom még
ki sem nyitotta álmos szemét,
s a Csönd sem hagyta el
a mélabús zenéjét.
Örökös muzsikáját,
melyet minden éjjel elkezd és folytat,
míg a parányi ember
ki nem üti kezéből gondos hegedűjét.
Egy kósza résből a falon
fény ömlik át kis vonalon.
Körülöttem a fogasról lebegnek
ruháim, mint rémisztő kísértetek.
Árnyai nappali önmagamnak:
a rabnak, rútnak,
az ügyetlennek,
kit olykor szidok, s ki, majd ha feltámad,
elfoglalja helyem eme porhüvelyben.
Ölelj, ölelj, ó, ne eressz el, ágyam,
te mindenkori vacok,
akit nem kértem magamnak,
mint ajándékát a gyermek,
de enyém lettél
eme édes szolgaságban,
te jó, te ölelő,
meleg és végtelen magányosságban.

2020.11.26.

Előző oldal csabi6669