SMS Caesarnak
A jövő útjai / Novellák (832 katt) | kosakati |
2020.10.17. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2020/10 számában.
1.
– Ha az ókori rómaiaknak lett volna mobiltelefonja és tv-je, akkor még ma is állna a Római Birodalom – mondta Robi.
– És mitől lett volna térerő? Jupiter villámaitól? – kérdezte valaki kajánul.
Miután az osztály vihogása kissé alábbhagyott, Orsi néni teljesen lehűtötte Robit.
– A mobiltelefonhoz szükség lett volna olyan ipari háttérre, amivel még csak alig pár éve rendelkezünk… Az ipari tömegtermelés, a globális gazdaság nélkül sohasem jött volna létre a mai információs társadalom. Az információs társadalom pedig azért csak most jött létre, mert csak most alakult ki rá az igény. Mégis mihez kezdtek volna szerinted az ókori rómaiak a mobiltelefonnal?
– Hát… Például valaki küldhetett volna Caesarnak egy SMS-t, hogy március idusán inkább maradjon otthon, mert meg akarják merényelni… – vágta ki most már paprika-pirosan Robi.
– Merényletet akarnak elkövetni ellene – javította ki automatikusan Orsi néni.
– Ha kapott volna egy SMS-t, másképp alakul a történelem… – makacskodott még mindig Robi.
A történelem óra már-már röhögésbe fulladt, de Orsi néninek valahogy sikerült lecsendesítenie minket. Aztán a csendet kihasználva, komoly arccal ezer érvet sorakoztatott fel amellett, hogy az ókorban nem születhetett meg a mobiltelefon. Csak Robi nem hajolt meg az érvek előtt.
– Ha komolyabban vették volna a mérnökeiket, feltalálóikat, tudósaikat, megcsinálhatták volna az ipari forradalmat – okoskodott még mindig.
2.
Robin kívül tehát mindenki belátta, hogy hiába is találták fel a gőzgépet, hiába tudták, hogy a Föld gömbölyű, hiába építettek csodálatos vízvezetékeket, utakat, városokat, és a többi, és a többi…Mindezekkel nem mentek sokra ipari tömegtermelés nélkül. A mennyiségi növekedésnek el kell érnie egy bizonyos fokot, hogy minőségi változás következhessen be.
Orsi néni tíz oldalas házi dolgozatot íratott velünk „Miért nem valósulhatott meg az ókorban az ipari forradalom?” címmel.
Mindannyian becsületesen meg is írtuk a dolgozatot. A könyvtárból és az Internetről összeszedett adatokkal támasztottuk alá azt az állítást, hogy az ókorban a feltételek még nem alakultak ki az ipari tömegtermeléshez. Hiába volt meg a tudás, nem volt meg a tömeges igény, így nem történt meg a technikai megvalósulás.
Robit viszont nem olyan fából faragták, hogy holmi észérvekkel meg lehetett volna győzni.
Az ő kis agyába makacsul befészkelte magát az a gondolat, hogy Caesarnak kellett volna küldeni egy SMS-t…
Dolgozatát „Mi lett volna, ha Caesarnak mégis lett volna mobiltelefonja?” címmel írta meg.
Orsi néni persze tajtékzott.
– Ennyi ökörséget legfeljebb egy sci-fi író tudna összehordani… – mondta megvetően, és
félévkor megbuktatta Robit.
Robi a tanév második felében már nem járt a mi osztályunkba, sőt, úgy hallottuk, hogy el is költöztek Pécsről. Néhányszor még eszünkbe jutott az a bizonyos történelemóra, és jókat nevettünk, de aztán lassan elfelejtettük Robit.
3.
Elvégeztük az iskolát, felnőttünk, éltük az életünket és nem is gondoltuk, hogy hallunk még Robiról.
Aztán a minap rá kellett jönnöm, hogy Robi nem tűnt el az életünkből. Sőt…
Már hosszú évek óta ment szinte minden tv-csatornán egy páratlanul sikeres sorozat.
A siker-listák éléről idővel lesöpört minden akció-, krimi- és horror-történetet. Mindenki leszólta, és cikizte, de mindenki nézte. Akartuk, vagy nem akartuk, ez a sorozat életünk részévé vált, hiszen ez volt az a téma, amiről bárkivel bármikor, bárhol lehetett beszélgetni. Már a főcím-zene is telitalálat volt. Mire a képernyőn lefutott az általában senki által el nem olvasott, hosszú-hosszú stáblista /kamera… kostum… written by… dyrekted by… stb, stb…/, addigra annyira belemászott az emberek fülébe, hogy naphosszat csak ezt dúdolták.
A végtelenül hosszú, zseniálisan bugyuta vígjátéksorozat uralta a médiát.
4.
A történet alapötlete az volt, hogy két egyetemista véletlenül beindított egy kísérleti időgépet, és magukkal sodorták a titkos laborba éppen benyitó professzorukat is.
Mire kikeveredtek a masinából, az ókori Rómában találták magukat…
Ott álltak Róma közepén farmerban, illetve a prof öltönyben, karórával a csuklójukon, szemüvegesen, és persze mobiltelefonnal a zsebükben.
Rengeteg vidám jelenet adódott fura megjelenésükből, fura tárgyaikból, hiányos történelmi ismereteikből, és eleve kissé bohókás karakterükből.
Az egyik egyetemista, Tom, egy jóképű, de kissé izomagyú, átlagos srác volt. Több részen keresztül elhúzódó flörtjei gyakran színesítették a történetet.
A másik egyetemista, Roy, egy nyakigláb, kicsit esetlen, technikai zseni volt.
A professzort egy őszülő halántékú, de még igen sármos, népszerű színész alakította. Hatalmas tudásával, komoly, filozofikus személyiségével komoly hódításai voltak a korabeli hölgyek közt. Érveivel és következtetéseivel mindenkit lehengerelt, sok kényes helyzetet megoldott.
Hőseink különböző bonyodalmak után ugyan visszakeveredtek jelen korunkba, de annyira megtetszett nekik az ókori Róma, hogy újra és újra beugrottak az időgépbe. Alaposan felszerelkezve korunk technikai csodáival fantasztikus és mulatságos kalandokba keveredtek.
Még az első részben összefutottak egy fiatal patríciussal, aki éppen egy féktelen tivornya után botladozott hazafelé. Annyira bódult volt még a lakomától, hogy nem érezte lehetetlennek az időgépet, az időutazást, és így összebarátkozva hőseinkkel ő lett a történet negyedik főszereplője.
A történet során időutasaink egyre több időt töltöttek az ókorban, és egyre több eszközt vittek át magukkal, hogy megoldják hétköznapi kis kalandjaikat, és mellesleg átformálják a történelmet. Rómában felépítettek egy adótornyot, és meggazdagodtak a mobiltelefonokból, meg a tv-csatornákból. A távoli tartományokkal CB-rádión tartották a kapcsolatot, és üzleteltek.
A mindehhez szükséges energiát elég érdekesen oldották meg; több ezer rabszolga tekerte a szobabicikliket.
A „varázs-eszközök” beszerzését eleinte a fiatal patrícius finanszírozta jelentős magánvagyonából, aztán sokan mások is beszálltak az üzletbe. Ezzel aztán egyre kacifántosabb és bonyolultabb lett a történet.
V.
Volt a sorozatban néhány felejthetetlen poén, amiken évekig röhögtünk.
Ott volt például az a hatalmas gálya, amit Hispániából indítottak Ultra-marína felé… Igazán muris volt, ahogy az evezőket markoló rabszolgák walk-men-en hallgatták az ütemet megadó dobszót.
A kábító-lövedéktől az aréna közepén horkoló oroszlán látványa is nagyon jópofa volt. A CB-rádióval, hő-érzékelő kamerával és géppisztollyal csatát nyerő centúrió sem volt kutya.
Az is egy nagyon szórakoztató jelenet volt, amikor a barbár törzsek követei ahelyett, hogy hazatértek volna a tárgyalások után, megirigyelvén a római rabszolgák életszínvonalát felvételüket kérték a szobabicikli taposók szakszervezetébe.
Aztán az is egy felejthetetlen jelenet volt, amikor Alexandriában a CB-rádióhoz energiát termelő rabszolga kidőlt a szobabicikli mellől. Az üzenet lényege elveszett, mire másik rabszolgát ültettek a helyébe. Ebből aztán különböző félreértések adódtak. Például világítás-korszerűsítés helyett felgyújtották a könyvtárat.
Tanulva az esetből egy későbbi részben összekombinálták a CB-rádiót, a laptopot, a digitális kamerát és a szobabiciklit. Ez már majdnem úgy funkcionált, mint a mai Internet.
De még mindig nem akartak semmit sem gyártani, megelégedtek azzal, amit a jövőből vásároltak. Mivel új cuccokat csak főhőseinken keresztül, az időgép segítségével lehetett szerezni, többször is el akarták rabolni a gépet is, hőseinket is. Ez némelyik részben sikerült is, így aztán több menekülős, kiszabadulós kaland is került a történetbe.
VI.
A professzor a történet során többször is elkeseredett amiatt, hogy a jó rómaiak csak használni akarják a jövő technikáját, de megérteni és előállítani nem.
A technika használata mégis változásokat okozott az emberek életében; kialakult az igény azokra a dolgokra, amiket saját erejükből nem tudtak létrehozni.
A sorozat rendezője ezt az ellentmondást úgy oldotta fel, hogy a kilencszázadik részben elromlott az időgép.
Hőseink a jelenben ragadtak. Nem tudtak többé visszamenni kedvenc korukba, és az utolsó részben azon keseregtek, hogy most kárba vész minden fáradozásuk, mert az ókori Rómában idővel elkopnak, tönkremennek a „varázs-szerkentyűk”, elfogy az üzemanyag, a muníció, a pótalkatrészek… Minden visszazökken az eredeti kerékvágásba.
VII.
Éveken át kitűnően szórakoztam ezeken a lököttségeken, mint mindenki más. A tantusz mégis csak akkor esett le, amikor a hatszázhuszonötödik részben Caesar kapott egy SMS-t.
Akkor olvastam el először a stáblistát.
És ott virított rögtön az elején, hogy; „…írta és rendezte: Rob Heller…”
Hát persze, hogy a Heller Robi… Ki másnak a fejében született volna meg ennyi baromság? Eleve butaság már az alapötlet is. Miért kellett volna az ókori rómaiaknak technikai segítség? Mi értelme lett volna párszáz évvel előrehozni a dolgokat? Muris, de felesleges, mint egy hároméves kislánynak a tűsarkú cipő… Hiszen hiába öltöztetnek egy kisgyereket felnőttnek, az attól még nem lesz az… Előbb fel kell nőnie…
Na, és az időgép… Még hogy időgép… Micsoda marhaság…
Igaz, hogy úgy az ötszázadik rész környékén már sokan szinte tényként kezelték az időgép létezését, és kimondottan helyeselték a filmben látott alkalmazását, de… de… De hát az időutazás lehetetlen. A múltba azért nem lehet utazni, mert az már nincs. A jövőbe pedig azért nem, mert az még nincs. Ezt már a sopianaei gimnáziumban megtanultuk mater Ursulától…
VIII.
De, hogy ez a bugyuta, kis sorozat miért ragadja magával mégis a nézők millióit? Miért akkora siker Savariától Alexandriáig, Aqinkumtól Neo-rómáig, Windobunnától Aleppóig, Pannóniától Trákiáig, Gangesz provinciától Amazonasz provinciáig?… Mindenki ezt nézi az egész Neo-római unióban… Egyszerűen érthetetlen…
Hogy ez a mese ennyire elbűvölje az embereket abban a korban, amikor az ember már a Lúnát is meghódította, abban a korban, amikor elhangzott Amsztrongusz híres mondata, miszerint „..kis lépés ez egy embernek, de nagy ugrás az emberiségnek…”
Érthetetlen… érthetetlen…
IX.
Úgy hallottam nemrég egy tv műsorban, hogy Rob Heller újabb sorozat forgatásába kezdett. Az alapötlet a már jól bevált időgép, a technikai eszközök múltba hurcolászása, az egyetemisták és a professzor csetlése-botlása…
A tervek szerint ebben a történetben a Római Birodalom összeomlik saját nagyságának súlya alatt, és darabokra esik szét. Az észak-európai és ázsiai barbár hordák, és egy Egyiptom-környéki, erőszakos vallás uralja a szétesett birodalom területét. Az ókor tudása feledésbe merül, és csak századok múltán kerül újra felszínre. A sötét, véres századok után hirtelen lendül fel a gazdaság, szinte előzmények nélkül valósul meg az ipari forradalom. A világnyelv az egyik barbár törzs nyelve lesz, és a történetben Amerikának nevezett Ultra-marínából irányítják az egész világot…
10.?
Na, de ez már akkora marhaság, hogy el is határoztam, ezt a sorozatot nem fogom nézni…
Előző oldal | kosakati |