Linktár

Vándorének

Fejemben születő gondolat
Ülteti el a fát,
Amely ébren tartja
Az örök álmodót

Levele édes nedvet bocsájt,
Vigyázz rá, vándor,
Hisz utad még hosszú,
S bár kétled szavaim,
Ott lesz majd az igaz szó

Lesz majd egy ajtó, s Te döntöd el,
Bemégy-e rajta,
S megküzdől-e Lelked
porba hulló szilánkjaival

Keresd a jót, a szépet, a valót,
Vesd meg a botort, ostobát,
S hozd el a fa levelét,
Boldogan ülj és hallgasd
Tovább szíved lüktető zaját!

Szentes, 2016 tél