Kopogtat az Ősz
Ajtók nyílnak, ablakok csukódnak,
Integetek az egyre távolodó múltnak,
Öregszem, látod, fakó már az arcom,
Hajam ritkul, de lelkem konokul
Őrzi fiatalságom
Kopogtat az Ősz, nagy tölgyfa kapun,
Betér hozzám, az idővel játszik,
Cserépben jácint virágzik,
De hamar ideér a Tél első szele,
Búcsúzik Tőlem, elindul nesztelen
Halk eső hullik, kabátot, mert fázom,
Égő csipkebokor ma az én világom,
Ébredezik a Bennem szunnyadó költő,
Maradandót alkotni kevés egy emberöltő!
Morzsinak szólok, jer ide, ha mondom,
Rontom-bontom, egy üveg bort kibontok
Fával tüzelek, ez így természetes,
Emberi meleget ad, szerintem tökéletes
Ajtók nyílnak, ablakok csukódnak
Strófáim megőrzöm az utókornak,
Hajam ritkul, de lelkem fiatal,
Talán szívetekbe írtam e dalt.
Szentes, 2019 ősz
