Füstölők / három szimfónia
Szépirodalom / Versek (901 katt) | Norberto |
2016.11.09. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/11 számában.
Ma a harmadik füstölőt gyújtom.
Nincsen se büdös, se semmi, csak miért ne alapon
növelem a hamu-halmazt a sima fehér lapon.
Első szimfónia, levendula.
Elmosódott vonalakkal rajzolom le magam,
Néha iszok egy korty vizet, az első mindig kiszárít,
csíp a sebem, amit a kezemre karmoltam,
persze véletlen, de ez nem is számít.
Második szimfónia, eper.
Itt már a fejem kezd fájni, de megszokható ez is,
mint a búcsúzkodás, a vonat távolba gurulása,
és mindig hiányzol, magamhoz ölelném a sínt is,
de nem jönnél vissza ettől, drága.
Harmadik szimfónia, kókusz.
Már nem fáj a fejem, hozzászoktam.
Lassan kifogy az aranyszín gyújtóm, pedig csak
játszottam vele mindig, úgy tűnik, a játék is öl.
Este van, csend, kussolnak a madarak,
álmomban hozzád indulok, csak ne keljek föl.
Előző oldal | Norberto |