Bizalomgerjesztő külső...
Egyik reggel szokás szerint metróval utaztam az egyetemre, és a Határ úton mellém ült egy kisgyerek az anyukájával. Ez különösebben nem is érdekes, de kisvártatva észrevettem, hogy a gyerek meredten néz rám, majd felpattan a helyéről.
Az anyja mondta neki:
- Ülj vissza, kisfiam!
Mire a gyerek:
- Nem ülök vissza!!!
Eltelt egy fél perc, továbbra is engem figyelt, majd újra megszólalt:
- Menjünk innen, nem jó itt!!!
Végül is nem mentek el, én leszálltam a Kálvin téren, ők pedig utaztak tovább. Érdekes, szegény gyerekekre ilyen rossz hatással van a külsőm, pedig most egész emberi formám volt, és egy szót sem szóltam...
(1998.11.16.)