Linktár

Májusfa

Szürke volt a hajnal,
még senkit nem látott,
de arcán érezte
az ezüstharmatot.

A fény még álmos volt,
és nem világított,
elérte a kaput,
s egy kicsit megállott.

Elfáradt odáig:
a tölgyfát letette,
és hogy el ne vigyék,
kapuhoz kötötte.

Találkozott másnap
a legszebb leánnyal,
s ünnepelték a fát
sok-sok édes csókkal.