Minden elszáll

Szépirodalom / Versek (710 katt) macika
  2014.10.03.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/10 számában.

Alig voltál pár éves,
és kezdődött a
nagy betűs élet.
Az iskolapadban ülve,
mennyi okosság
került a fejünkbe.

Megszeppenve ültünk a padban,
és otthon jártunk
gondolatban.
Az évek elmúltak.
Kijártuk az iskolát,
és azt hittük, miénk a világ.

Jó is volt az-az idő!
Tanultunk, dolgoztunk,
buliztunk, flörtöltünk.
Szerettünk volna mindent
kipróbálni, de az idő elszállt,
és a nagy ő az ajtóban állt.

Szerelmesen összebújva,
kimondtuk az igent.
Gyönyörű évek voltak ezek.
Nemsokára ott volt
életünk értelme,
a csodálatos gyermek.

Úgy elrepültek az évek,
hogy mire észrevettük,
a gyermek felnőtt lett.
Hiába szeretnéd: az idő
nem áll meg, kegyetlen, és már
az unokád fogod a kezedben.

Mikor ők is felnőnek,
nem találod a helyed,
mindenki lót-fut s
örökösen siet.
Mire felébredsz, elszáll
az életed, és már csak
az a fontos, hogy
nekik jó legyen.

Sok helyen látom,
mikor körülnézek, örökösen
leintik az öregeket.
Ne tegyétek!
Hisz értetek élnek, segítenek
és imádnak titeket.

Én nem panaszkodom, mert
velem nem teszik ezt.
Egyet sírok vissza nagyon,
hogy miért nem az én kislányom
ül még a karomon, de az is jó volna, ha
Anyám még a karjaiban tartana.

Előző oldal macika
Vélemények a műről (eddig 2 db)