Nyári napforduló
Szépirodalom / Versek (1528 katt) | Kristálysólyom |
2014.08.24. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/8 számában.
Fiatalok gyűlnek össze
nyári alkonyatkor:
pezsgő, red bull,
vörös rúzsfolt;
összerezzen, halkul
a bolt, és mind
együtt sétálunk
bele az éjszakába.
Villamos fénye világít,
Arcom előtt botlik, csábít
pár lépéssel hiúságom:
Menj az éjszakába!
Stopposok útjaink mentén,
Meggörnyednek, járdaszegély
felett nyúlik árnyékuk
bele az éjszakába.
Távfutásban talán nyernék;
Kicsi érzés, kicsi emlék
nagy álmokat szül visítva
be az éjszakába.
Madarakkal elrepülnék,
Szárnycsapások szárnyaszegték
reményeink - ingó bölcső
bent az éjszakában.
Allergiás tüsszentések,
Riadt álmok, riadt népek
egymást átkarolva térnek
be az éjszakába.-
Elszáll a szó, eltűn’ a kép,
Bizalmunkból papírmasét
sodor csalódásunk keze,
és lendíti, hátha bele-
talál feltúrt érzelmeink
szemétkosarába.
Száll az ének, száll a mese,
ábrándokat sütünk bele,
halottnak tetsző hitvese
vagyunk, és csak megyünk egyre
mélyebben, erősebben
bele az éjszakába.
Előző oldal | Kristálysólyom |
Vélemények a műről (eddig 2 db) |