Búcsú a téltől
A tél a parti fák között motoz,
törött jegét a tó feledte már,
hiszen tavasz közelg, nem oly gonosz,
de még övé ma itt a február.
A fellegén a napsugár süt át,
leheletén megenyhül egy kicsit,
mosolygva nézi száz varázslatát,
de még havat remélve álmodik.
Habár az éjszakát lehűti még,
de már alant mocorg megannyi mag,
amint megérzi szertelen neszét,
parányi torkaiknak inni ad.
Utána lassan elpakolja mind
a dermeteg fagyát, hideg szelét,
a tó felé fehér kezével int,
s nyomán az év szelíd tavaszba lép.
