Sors
Hozott Isten vándor!
Kerülj beljebb szerény házamban,
Hol a holnap még kél,
S a múlt már messze jár.
Talán majd az asztalnál
Elmerengünk életünk hajnalán.
Küzdöttünk itt rendesen,
S volt romlás és halál.
Fentről a csillagok szórják ránk
Tündöklő gyémánt fényüket.
Tetőnk az égbolt,
S talpunk alatt a döngölt föld illata száll,
Madár vagy, szárnyadon kél a szél,
Törvényedet húsunkba véste
A fájdalom, s kietlen tanyán
Remegnek a fák lombjai.
Titok léted, nincstelen a határ,
A fejsze a rönkökre talál.
Merre futsz, merre visz az út?
Életet egyengetsz, s talán
Még kietlen szó a vég.
Gyere, s ölelj át!
S takarj be selyem köntösödbe.
Vigyél a túlpartra,
Letenni pihenni édes öledbe.
