Linktár

A betolakodók

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2024/3 számában.

Krisztin egy esős napon úgy döntött, kimegy a város szélére, ahol nincs civilizáció és emberek, csak vadállatok. Megismerkedik az idegen hellyel, ahol ismeretlen és idegen fajként konfrontálódik a világgal, a félelmekkel, és a tudatalatti erőkkel.

Izgalommal járta el egy olyan világ gondolata, ahol a pénznek nincs jelentősége. Se a tudomány, se a politika nem játszik szerepet. Minden kiszámíthatatlan és meggondolatlan mozdulat életveszélyes lehet. Egy gyakorlatilag steril, embermentes környezet. Ahol az örök körforgás a csúcsragadozók magányos kószálása közben elmerengeni azon, végül is mi az élet és mi a sors... De megszakította a merengését egy hatalmas méretű farkas. Ilyenkor kifejezetten rosszul esik az evolúció csúcsáról a tápláléklánc legaljára esni.

A farkas arra gondolt, ilyen ronda élőlényt az életében nem látott, és a szaga is rossz. Az én világomban az emberi faj az evolúció csúcsa, vagyis azt gondolja magáról, de most érzem, nem így van. Több szalonképtelen gondolat is átfutott az agyán, majd becsukta a szemét és lefelé nézett.

Ez volt életükben az első alkalom, amikor idegen lényt láttak maguk előtt. A farkas elment, nem evett húst, vega volt.

– Élj abban a világban ahol választhatsz magadnak fenevadat! – mondta a Farkasszerű lény. Így lett vége a találkozásnak.

Ő választott, mivel választani lehetett, azt tette. A semmi közepén éldegélt az ő farkasával. A lerombolt illúzióival és a realitás negatív hátrányaival együtt úgy gondolta, most ez kell.

Így élt együtt két ragadozó aki megtagadta a világot, és akit kitagadott a világ.