Linktár

Porladás

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2024/3 számában.

Már repedeznek a sárga kövekben a nagy feszülések,
görgeti őket a víz, sodorában a múlt tovalengne,
ámde mi haszna, ha elhal alatta bezárva a lélek,
ördöge hajtja pokolra hitét, nyomorán vetemedve.

Nem szabadul soha már, hisz a rút televénye lehúzza,
torka szorongva kiáltana, ám ajakán hal a szó, így
bús vigyorát belefojtja titokban a nagy kupa borba,
gyenge a szíve, megáll, remegő szeretője papot hív.

Lelke a sárga kövekkel elúszik a végtelen űrbe,
nincs nyoma már, noha volt neve, ám feledésbe merült rég,
partra vetett hite mára csupán a saját maga gödre,
így kopik el kifakulva belőle az emberi fenség.