Gerincbaj
Hová foszolt megannyi szenvedélyed
mivé csitult a büszke gondolat,
vagy átutazható kaland az élet,
mi még belőle langyosan maradt?
Pedig te égve nemzetednek éltél,
de mára feldarált a balga sors,
a dogma többet ér a józan észnél,
ugyan mit ér a jellemed, ha torz?
Megalkuvón lebegsz a mord világgal,
beteljesítve mind, amit szabott,
tucatnyi bűn gerinchajolva rád vall,
csupán hamis csalásod oszthatod.
Ha majd utódaid reád mutatnak,
vajon ki mersz-e végre állni majd
a térre, hol bevallhatod fiadnak,
te hoztad el fejére mind e bajt?
Vagy akkor is behódolón viselkedsz,
megittasodva melledet vered,
mutatva néki, partizán a lelked,
a bűneid meg el nem ismered?
