optimista énem
sötét az erdő hallgatnak a fák
értenek is el sosem mondják
hogy a földtől ellök az álom
a testem a semmibe szivárog
szárnyaim erőtlenül suhognak
csak csendben csak halkan
egyetlen egy vágyam van
minden legyen alattam
üres a lélek már nem én beszélek
csak nézlek ez csak az optimista énem
üres a város átölel
csak a hajnal nem jön el
te már rám sem nézel
a változásból semmit sem érzel
szárnyaim erőtlenül suhognak
csak csendben csak halkan
egyetlen egy vágyam van
minden legyen alattam
üres a lélek már nem én beszélek
csak nézlek ez csak az optimista énem
