Negyedszer is
Szemed se rebben, úgy hazudsz,
tagadva múltad, Istened,
ölelve bár a Boszporusz,
azért, hogy Egred elfeledd,
kufárkodón lavírozol,
feladva régi önmagad,
neked csupán a pénz dobol,
mitől kevély hasad dagad.
Nem érdekel se Honderü,
se holmi józanok szava,
uralkodásod egyszerű,
aligha jó demokrata,
amint bitorlod egymagad
kies vidéked erdeit,
szegényeidre nem marad
se ág, se új remény, se hit.
De nemsokára eljön ám,
Ludas Matyink, meg is kötöz,
sziszegve fáj a botja tán,
amit kezével ösztönöz,
hiszen, ha nem tanultad azt
a három alkalom során,
negyedszer is sajoghat az,
a tomporod kövér falán.
