Grincs álma
Grincs Sehol ország lakója volt, ahol soha nem volt karácsony. Kis kora óta abban a hitben nevelkedett, hogy a karácsony felesleges, és csak giccses dolog, amire az emberek csak a pénzüket költik. Gyermekként ez a kicsi zöld izé elhatározta, hogy egyszer, hogy ha felnő, ellopja az emberek karácsonyát. Minden ajándékot, amit hozott a Jézuska elvesz, és kidobja a legközelebbi ajándékgyűjtő kupac mellé. Ez a kupac az ő képzeletében akkora volt, hogy az égig ért, és ez tette boldoggá Grincset. Az, hogy elvehette azt, ami az embereké.
Sehol ország tele volt pici kis manókkal, akik kis nadrágjukban és zöld kabátjukban éjjel-nappal azon ügyködtek, hogy ne legyen karácsony. Kis manóházaikban nevelték Grincset, akit féltve óvtak mindentől. Talán azért mert ő más volt. A manók arca tele volt apró ragyákkal, és a lábaik is dongák voltak. Nagyon csúnya, de egyben aranyos lények is voltak. Amikor a kis Grincset megtalálták egy fa tövében egy pólyába tekerve, nem nézett más szembe velük, mint egy kis zöld szőrmók. Hazavitték és nevelgették, mindent, amit csak tudtak, megadtak neki, és amikor felnőtt, ott maradt velük.
Grincsnek nem is hiányzott a karácsony nagyon jól el volt nélküle. Amikor felnőtt ott maradt a manókkal Sehol országban és boldog volt, amiért nem a karácsony teszi neki teljessé az életet, hanem az, hogy közösségben lehet. Gyermekként is mindig mogorva volt, és nem tetszett neki soha, hogy ha másoknak jó, azt mindig el akarta rontani valami gyermeki csínnyel. De a manók így fogadták el, és tudták, hogy mivel Sehol országban, ahol ők élnek, soha nincs karácsony, az teljesen normális, ha ő neki nem is hiányzik. Egyszer még is azon kapták Grincset, hogy a kis házikó ablakában áll, és a messzi dombokon túli távolba réved, amit könnyes szemmel kémlel. Amikor megkérdezték tőle, hogy mi a baj, nem válaszolt. Csak a manókra nézett, és ennyit mondott.
– Lehet, hogy én más vagyok, mint a többi, és nem szeretem a karácsonyt, de ami a legfontosabb számomra, azt ünnep nélkül is minden nap megkapom.
A manók csodálkozva nézték és hallgatták, majd kisvártatva az egyik megszólalt.
– S mi lenne az, amit megkapsz?
– A közösségetek – válaszolta Grincs. – Ez számomra egy álom, hogy így nőhettem fel veletek az oldalamon. Ezért köszönettel tartozom nektek, és azért is, amikor megtaláltatok a fa tövében, nem hagytatok magamra. Nekem ti vagytok az igazi ünnep, nem a karácsony.
Írta: Németh Balázs
Sümeg 2023. 12. 19.
