Egy ezoizé naplójából - vélemények

Ugrás a műre


Jimmy Cartwright
Admin
2020.12.03 14:41
206 vélemény
Huh! Hah! :-)
Elolvastam a hozzászólásokat is, meg a kapcsolódó fórumtémának az általam lényegesnek gondolt bejegyzéseit. (Sorry, most volt rá időm és szellemi energiám.)

Röviden, ahogyan én látom:
- angyalka146 megosztott velünk pár érdekes gondolatot ezotéria témakörben,

- Márk volt oly bátor, hogy el is gondolkodott rajtuk, melynek eredményét közzétette,

- ezeket Norton elolvasta, miáltal ihletett állapotba került, és rittyentett egy szarkaztikus novellát, melyben felhasználta a fórumban Márk által leírt gondolatokat,

- ez Nortontól (számomra sem) meglepő tevékenység, és tulajdonképpen mondhatjuk, hogy ilyen módon reagálta le a fórumban megfogalmazott gondolatokat, hozzátéve az "ezoizékkel" és más "különös lényekkel" kapcsolatos saját tapasztalatait,

- én sem éreztem személyeskedésnek, inkább, mint fentebb írtam, az alkotó az életből merített, hisz az ő életének (is) része a Lidércfény, s az itt alkotó, hozzászóló közösség,

- mindazonáltal megértem Márkot is, és azt a logikát, amely alapján önmagára vonatkoztatta ezt a művet (a tetszési indextől ez esetben tekintsünk most el ;) ); az olvasottak és leírtak alapján ha én kerültem volna hasonló helyzetbe, valószínűleg én is minimum "megszólítottnak" éreztem volna magam (persze előfordulhat, hogy én akképp gondolkodtam volna, hogy ez a mű nem születhetett volna meg, ha nem írom le a gondolataim, ergó ihletet adtam valakinek, ami tök jó; az egy más kérdés, hogy az ihletből mi született :-), de ezen esetben is inkább konkrétan rákérdezek, hogy ez most ott a műben én vagyok-e, vagy én vagyok-e vele megszólítva, vagy most mi is van; ha pedig nem kapok egyértelmű választ, akkor rázúdítom, hogy "te mihaszna billentyűputtyogtató, hát hogy képzelted ezt az egészet...? ). :-)

Nah, valami ilyesmi. ;)

Amúgy örülök, hogy a forrongó indulatok(?) ellenére is viszonylag szofisztikáltan fogalmaztatok, kultúrember módjára. Szerintem, aki végigolvasta, az biztosan tanult belőle. :-) Vagy legalábbis elgondolkodott rajta. Aztán még az is lehet, hogy napvilágot lát még pár olyan írás, amit ez az "ütésváltás" ihletett meg. :D
Jimmy Cartwright
Admin
2020.12.03 13:35
206 vélemény
Elolvastam a művet, igen,
a véleményem kifejtem imigyen:
teccett! :-)

A madárkás résznél még reménykedtem, hogy kisül belőle valami értelmes dolog, de pár sorral később feladtam. :D
De amúgy sajnos sok igazság van ebben. Még emésztem egy kicsit. ;)
Norton
Felhasználó
2020.12.01 08:57
613 vélemény
"Erkölcsileg" te győztél, de enyém az utolsó szó. Muháháháhá! 8-)
Kereder Márk
Felhasználó
2020.12.01 08:37
163 vélemény
Kedves Mindenki, utolsó komment ide!***

Sajnos továbbra is úgy érzem, hogy az „Egy Ezoizé naplójából” művet válaszműnek lehet tekinteni a kommentjeimre. Kivált, mert az „ezoizé” szót én használatam először és csak itt. Egybeírva még a net sem hozza fel. Ennyire egyedi. Ez (is) azért eléggé ütős érv a válaszmű-re nem? De lehet, hogy képzelődök. Virtuális harc (?)… virtuális volt a figura, aki írta. Hát… lehet.

Sajnos azzal nem lehet eszmét cserélni, aki nem hallgatja meg a másikat. Aki nem olvassa el a kommentet/választ, azzal mit kezdünk? Az magával vitatkozik?

Azt hiszem ott is félrement ez az egész, hogy trollnak vagyok beállítva, pedig eskü, hogy csak nem értem a dolgot. Aki egymás mellé rakja a kommentjeimet és a -szerintem – erre adott szóban forgó válaszművet, és megnézi már csak az első sorokat, az el tudja magában dönteni, jogosan gondolom-e válaszműnek és jogos-e a nemértésem, amikor valaki ezt nem válasznak értelmezi, továbbá van-e benne személyeskedés.

A tekintélyt fenntartani, vagy megőrizni néha nem a nyilvánvaló bullshit szajkózása jelenti, hanem a beismerés. A „halott katona: alszik”-féle érvek mindig megmosolyogtatóak. Ennek a feladása nem feltétlenül jár pozícióromlással, mert hosszú távon az emberekben benne marad és dolgozik ez a történet.

Norton, dehogy törném be az orrodat! Ha szavakkal is lehet csatát nyerni, miért mennénk vissza az őskorba? ;) Ez vicc volt. Ez nem harc. A példa az volt, hogy ha valaki sértően viselkedik egy kocsmában, azt általában lerendezik. Nem az, hogy én rendezném le. (Már megint a saját gondolkodásod vetíted az én szavaimra. Lehet, hogy ilyen máskor is előfordul?)

Tudom, hogy ez az egész ott törött el Norton és köztem, hogy egyszer merészeltem nem tetszeni az egyik írását. Ez a tény többet ér ezer szónál. Pontosabban merészeltem kissé tetszeni, de meg is jegyezni, hogy szerintem mi a nem jó benne. A gyerek (szandékosan írtam gyereket) ezután kezdte el a válaszművek tombolását. Az is válaszmű volt, ha emlékszünk rá.

Norton, ha olvasod: nyugodtan kommenteld te is az írásaimat! Hidd el, az olvasó el fogja tudni dönteni, az írás rossz-e, vagy a te kommented illegitim és rossz-szándékú adott esetben, ha úgy kommentelsz! Itt okos emberek vannak, ha egymás mellé rakják az írást és a kommentet, mindig minden kibukik!

Norton többi megnyilvánulására nem kívánok egyebet reagálni, mint azt, hogy én szembe merek-e nézni önmagammal, azt (hálaIstennek) csak én tudom. Szerencsére „nem vagy bennem”, hogy megmondd, mit érzek. Ez a dolog logikailag itt sántít. (Mint minden dolog, ami azt feltételezi, hogy a másik mit érez.) A személy elleni támadás meg a jóérzést sért, az meg morálisan sántít.

Pont most nézek szembe magammal, azzal is, hogy gyakorlatilag lefejtettem magamról az érdek-burkot. Nem érdekel, érdekem-e, hogy kussolok a szerintem inkorrekt dolgok felett. Csúnyán szólva: leszrom, hogy emiatt kinek nem fog tetszeni bármelyik írásom. Én annak akarok írni, aki ezt a tulajdonságomat elfogadja. Aki meg nem, az a számomra indifferens, olvas-e engem esetleg. Öreg vagyok én már ahhoz, hogy színjátékot játszak!

A többi dolgod szóra sem érdemes az én számomra. Se az, mikor írtál rólam, se semmi. Nyugtázom a dolgot, hogy nagyon-nagyon nem hasonlítunk egymásra. Írj sok jó írást, amit szoktál néha, azzal válaszolsz a legütősebben, hogy azt mondhassam: ez a Norton nagyon messze van tőlem, mint ember, de mégis, ez az írása jó és élveztem.

Érzem én is a csillapító jószándékot ám felőletek (Ida felől), de mit csináljak, mondjam azt, hogy nem válaszmű, és nem személyeskedés, amikor szerintem az? Ezt nem teszem, hanem helyette elfogadom a csillapító szándékot és ígérem, többet ezügyben nem írok ide. Bármit írtok ezután, (tényleg) nem fogok válaszolni. Akik ismernek, adnak a szavamra. Ha másra nem is, ha a véleményemre nem is, de a szavamra igen. Ilyen értelemben nem vagyok hajlékony, ezzel önmagamban tisztában vagyok! :-)

A találkozónál majd vigyázzatok, meghívtok-e, mert ha igen, tuti elmegyek! Úgyhogy csak csínyán azzal a meghívással! :-)

Derűs napot, üdv!

*** mármint ebben a témában.
Ida
Admin
2020.11.30 21:41
1221 vélemény
Tényleg jó lenne egy Lidércfény találkozó. Nagyon régen volt az utolsó... Szokott lenni szendvics, süti, nasi... sok nevetés... Sajnos előbb rendeződnie kell a dolgoknak, de ha újra biztonságos lesz a tömegközlekedés és a gyülekezés, megélezem a lézerágyúm és kezdhetjük a szervezést.:lol:
Norton
Felhasználó
2020.11.30 21:33
613 vélemény
Kedves Márk!

Nem tudom végigolvasni a kommentjeidet, mert túl hosszúak. Értem én, hogy sértett vagy, és örülsz annak, ha foglalkoznak a személyeddel, de te egy kitalált, virtuális figurával harcolsz, mint ahogy Ida is írta.

Az iskolapéldája vagy annak, amit a „lerágott csont” című művemben leírtam. Mellesleg igen… te tényleg nem mersz szembenézni önmagaddal. Te velem akarsz szembenézni, pedig engem nem ismersz.

Elhiheted azt, hogy én egy jómódú, lila ködben élő, fotelharcos vagyok, te pedig egy segítőkész, jó szándékú ember, aki betörné a kocsmában az orromat. Szóval téged még az úristen is a jóságra, és az embertársai megsegítésére teremtett, két orrcsont törés között.

Mindezek a te képzelgéseid! Biztos sok a problémád, elhiszem, de én nem utállak téged.

Ha akarod, tényleg lehetne egyszer egy lidércfény találkozó, hogy jobban megismerjük egymást. Én viszem a viperámat, meg a lőfegyveremet, meg van néhány börtönviselt barátom is, te pedig hozhatod a pszichológusodat, meg a saját haverjaidat. Találkoznák Szentesen. Idáék biztos nagyon örülnének neki.

De félretéve a tréfát… elhiszem, hogy sok a problémád, de hidd el, hogy nekem is megvannak a magam problémái, ám azok nem tartoznak rád. Én neked egy monitoron lévő betűhalmaz vagyok csupán. Ez a valóság. Ha meg akarod ismerni a valóságot, fordítsd meg száznyolcvan fokkal a figyelmedet, és fejezd be a trollkodás, légy szíves! Tudom, hogy nehéz megállni, de fejezd be a trollkodást, légyszííííí!
:-D:-)
Ida
Admin
2020.11.30 20:32
1221 vélemény
Jó lenne, ha olvastad volna Norton többi 334 írását, ami fent van az oldalon. Nortonban rengeteg a jószándék, és mélységesen felháborítja a világban lévő igazságtalanság, szegénység, mások elnyomása... stb. Írásainak gyakran ez adja meg az alaphangot. A művek középpontjában előfordul, hogy egy "gonosz" figura áll, aki "iskolapéldája" mindannak a rossznak, amit messzire el kellene kerülni. Emberek, nézzetek rá, és ti ne legyetek ilyenek!!!

Itt is egy gonosz "ezoizé" osztja az észt, aki nem Norton megtestesülése. Noton inkább bábmesterként mozgatja ezt a pöffeszkedő marionett figurát, aki teleszájjal gyaláz mindenkit, a keményen dolgozókat (akiknek nincs idejük magukra, és akiknek a megformálásához merített a hozzászólásaidból), a tanárokat, a szegényeket, az elesetteket. Minél többet mond, az olvasó annál inkább utálja, és bár nincs leírva, egy ilyen alak előbb-utóbb el fogja nyerni méltó büntetését.

Dobáljuk meg őt együtt paradicsommal, és okuljunk a példájából!


...lényegében szerepelsz a műben egy olyan figuraként, akit jogtalanul néz le egy ezoizé, és tagja vagy a tiszteletet és együttérzést érdemlő csoportnak.:-)
Kereder Márk
Felhasználó
2020.11.30 15:52
163 vélemény
Kedves Ida,

sajnos szöveg-értelmezési problémáim vannak. :(

"Nemrég egy koma azt mondta nekem, hogy ha túl sokat meditál valaki, az egoista lesz.
A hozzá hasonló emberek nem mernek szembenézni önmagukkal. Nem tudják, hogy mi az a meditáció. Rinyálnak, hogy nincsen rá idejük, meg ilyesmi. Idejük… na hiszen!"

Sajnos úgy értelmeztem a fentieket, hogy válaszmű, igen, merthogy az én kritikámra, hogy a meditáció adott esetben egoista magatartás (ezt fenntartom), a "ha túl sokat meditál valaki, az egoista lesz" szöveg eléggé hajaz.

""Nemrég egy koma ... A hozzá hasonló emberek nem mernek szembenézni önmagukkal." szöveg meg hát személyeskedés. Vagy nem? Itt is kérem szépen szíves segítséged.

"Rinyálnak, hogy nincsen rá idejük, meg ilyesmi." Hát ugye... én "rinyáltam." Hivatkoztam arra, hogy nincs időm. Nekem eléggé válaszműnek tűnik.

Sajnos a szövegértésem korlátossága addig terjed ki, hogy: ez válaszmű, benne személyeskedéssel.

Jó lenne, ha valaki segítene eloszlatni a ködöt, miért érzem annak!
Most komolyan! Már nagyon kíváncsi vagyok!

Ida!!! Nem háborúzok, de ha nincs igazam, akkor a hiba az én készülékemben van! Tényleg, ez azért fontos, mert akkor máskor sem lehetek biztos benne, hogy az érzéseim, szövegértelmezésem nem visz-e tévútra. (!!)

Felőlem mindenki azt csinál, amit akar, abban hisz, amiben akar, csak egyszerűen nem értem, miért kell elhazudni, hogy válaszmű és hogy személyeskedés van benne.
Vagy pedig nincs igazam!
Sajnos még nem látom, hogy a nem-igazamat mi támasztja alá. Segítene valaki? Mit értek félre? Pls! Volt már olyan - többször is - hogy felülírtam a véleményem.

Nincs nálam fegyver, nem értem ezt az egészet.
Nem értem, ezt a szituációt: írt valaki egy dolgot, én azzal nem értettem egyet, erre valaki (ugyanaz?) írt egy válaszművet. Fent próbálom bizonyítani, szerintem miért válaszmű és miért a személyem ellen irányul.

Nagyon szívesen veszem az észrevételt/érveket az ellenkezőjére.

A fegyvert nem én tartottam a - szerintem - válaszművel. Itt a fegyver a válaszmű, vegyük észre. Ott dördült el az első lövés. Ezért írtam, hogy egy támadásra, ha valaki nem védekező pozíciót vár vissza, az nem ismeri az embereket. Vagy nem veszi komolyan őket. Hogy játszadozhat velük.

Tudom, hogy ezt nagyon nehéz lehet elfogadni és megérteni ezen beszélgetés után: nem (!) harcolok. Problémám a nemértés: miért nem gondolja valaki válaszműnek. Valaki segít megérteni?

Egyébként és tök jól vagyok és élvezem az itt lévő írásokat.
És élvezem az életet! Nagyon!

Beküldtem egy novit pár órája. Majd ha rákerül a sor - és ha megüti a kirakás szintjét -
aki kíváncsi elolvashatja, aki meg nem, az nem.
És nagyon jó, hogy van egy ilyen felület, ahol ezt meg lehet tenni.

Pályázni is fogok majd adott esetben, mert nagyon jók a kiírásaitok és a témáitok. A legutóbbit nagyon élveztem írni! :-) Remélem olvasni is majd a többiekét! ;)
Üdv!
angyalka146
Felhasználó
2020.11.30 15:47
625 vélemény
Drága Márk!

Rövid leszek.
1. Nem kezdtem semmit. Pusztán megosztottam az ezotéria topicban egy írást, amit a jógatanárom tett közzé Facebook-on, én meg úgy gondoltam, el lehet rajta gondolkodni. Megtetted. Szétszedted. Tiszteletben tartom! :-)

2. Segíts kérlek: mikor beszéltünk mi meditációról? Mivel én nem meditálok, maximum néha mantrázok 5-10 percet, ezért szerintem összekevertél valakivel. Ha nem, én kérek elnézést, a feledékenység sajnos a korral jár. :-D

3. Voltam depressziós. 11 éve konkrétan az öngyilkosságot fontolgattam. Erről és az akkori megéléseimről nagyon sokat tudnék írni, ha érdekel, nyilvános az e-mail címem, írj rám! Nyitott vagyok a beszélgetésre.

A Lidércfény egy csodálatos tér, ahol bárki elmondhatja a véleményét. Itt senkit sem utálnak azért, mert másokkal nem ért egyet. :-)

4. Légy büszke magadra! 2 írás megszületését is inspiráltad: Norton művét és az én Kísértés c. versem. :-)

Nyugodtan szétszedhetsz, engem nem zavar, ha építő jellegű kritikát kapok. De ha valami személyes mondanivalód van, írj nekem e-mailt! Fogok válaszolni! :-)

Ne menj el! Légy nyitott, olvass minket és igazán örülnék, ha én is olvashatnék tőled! Rég írtál.
Ida
Admin
2020.11.30 14:01
1221 vélemény
Ez az írás nem rólad szól, és nem válaszmű. Elolvastam az utolsó betűig, mint mindent, amit én rakok ki az oldalra. Látszik, hogy merített a korábbi beszélgetésekből, de az írókra hat a környezet, és bizonyos dolgok lecsapódnak az írásaikban. Ez van...

Ha mindent azonnal támadásként értelmezel, örökké harcban fogsz állni. Ha mindig a rosszat keresed az emberekben, meg is fogod találni.

Mi sem a felhők között lebegve lazítunk egész nap. (Bár nem lenne rossz...) Mi is megküzdünk mindennel, ami szembe jön, de ezeket a problémákat nem hozzuk be a mocsárba.

Kommentek következménye?

Továbbra is várni fogunk rád... Egyszer majd csak hajlandó leszel kint hagyni a fegyvereket, élvezni a békák brekegését, a virágok illatát... és a nyugalmat...:-)
Kereder Márk
Felhasználó
2020.11.30 12:18
163 vélemény
A – sajnos elég durva – retorikámról csak még annyit:

egy zalai kocsmában azért, ha odaszólok valakinek, megsértem szavakkal, majd rögtön utána felháborodok a sértett felindultságán, nos, ezt a cselekményt ütés-váltás követi. Mindig és szükségszerűen. Ezen viselkedés eredménye egy törött orrcsont.

Talán néha le lehetne jönni az elefántcsont-toronyból, valódi emberekkel találkozni, valódi érzéseket tapasztalni, s talán akkor rá lehetne jönni, hogy a másik ember se nem tükör, se nem díszlet, hanem érzésekkel rendelkező lény. És vissza fog ütni. Rá lehet jönni, hogy nem támadhatjuk büntetlenül a másik ember személyét. Nem kell ilyenkor kikerekedett szemekkel pislogni, ha úgy adódik, hogy a megsértett esetleg olyan retorikát üt meg, amit ő sem szeretne.

Félreértés ne essék, az írását azt lehet támadni! A személyt nem! Az írást is csak őszintén. S ha valaki nem őszintén támadja a művet, bármilyen írást, az kibukik, ugyanis a külső szemlélő egymás mellé tudja rakni a kettőt: az írást és a kritikáját. El fogja tudni dönteni, hogy a kritika gyűlöletből keletkezett hüleség-e, vagy pedig jogos.

Angyalka írta, hogy a meditáció a valóság jobb, tartalmasabb megélésére szolgál. Neki lehet, de szerintem meg az emberek közé (IS) menni a valóság jobb megélése. Szembesülni a problémákkal. A hús-vér emberi érzésekkel. Pl. a valóság tömören megélhető fenti kocsmában. Itt le is lehet mérni, hogy a sértés, az következményeket von maga után.
NEM működik az, hogy egy sértést megejtünk, kiengedünk, utána meg szűzlányként pislogunk, hogy ezt most miért… Az emberekkel való viselkedésnek tétje van! Nagy tétje! Ahogy az sem mindegy, hogy miben hitegetjük őket. Hogy elhazudjuk a rosszat. Ez a másik gondom volt az írással (!) kapcsolatban. Mintha azt mondanám a depressziósnak, hogy „a világ gyönyörű, ami rossz van, azt te érzed csak, és miattad van.” Na, ebben a terápiába tuti biztos, hogy beledöglene, önmagát hibáztatva öngyilkos lenne. Ezt nem szabad. Egy felnőtt ember nem élhet lila ködben. Mert ha ebben a köd-ben zavar keletkezik, akkor – mivel nincs neki határozott énképe, csak illuzórikus kapaszkodói vannak (részint szép szavakból), akkor elveszti magát, illetve nem találja a megszilárdult felnőt énjét. Ilyenkor szoktak összezuhanni az emberek. Ezt gondolom (sajnos). Nem azt mondom, hogy koncentrációs táborokról készült filmet nézzen minden gyerek, hanem azt, hogy egy felnőtt embernek tisztában kell lennie azzal, hogy van olyan emberi mélység, ami az említett példát eredményezte. Ott is többek között a vita köztünk, hogy említett létesítménybe érkezők Angyalka szerint tehetnek róla, hogy ott kötöttek ki, szerintem meg nem (Vagyis legpontosabban: nem biztos.). Ezen lehet vitatkozni, de nem úgy, hogy „az ilyen ember nincs tisztában önmagával”.

Kedves Ida, azzal semmi baj sincs, hogy soron kívül és felülvizsgálat nélkül előrevetted a válaszművet. Nincs ezzel semmi baj, hiszen egy több évtizede itt lévő embernek jár ennyi privilégium, szerintem is, azzal szemben, aki alig egy éve van itt. Ezzel semmi baj, bár én máshogy csináltam volna, de mondom, mindenki más, máshogy csinálja. Na de ha kiengedjük a személyeskedést… azt azért csak gondolhatjuk, hogy viszontválasz lesz, ugye? Ismersz, mi is vitatkoztunk már „magánba” is egy írásom kapcsán. Tudtad, hogy nem hagyom annyiban. Hát akkor most meg mi ez a megdöbbenés? :O Talán nem lett volna morálisabb azt mondani a válaszmű írójának, hogy műként nem mehet be, mert személyeskedés, de kommentben igen, mert arra nincs ráhatása az Adminnak? Nem tudom ám, hogy ez morálisabb-e, csak kérdezem!

A másik lehetőség, hogy azt várjuk el, hogy mindenki egyetértsen velünk. S ha úgy tesz: akkor van tisztában önmagával.

Fenti álláspontom fenntartom és határozottan visszautasítom Nortonnak a személyem olyan beállítását, mint aki tele van gyűlölettel. Ez is személyeskedés. De jó lenne, ha egyszer valaki az írást észrevételezné! Nehéz lenne?! Na én arról már lekéstem, hogy a saját írásom a személyemtől függetlenül Norton levéleményezze. Ez a legelsőnél még így volt és a pályázatos novellámnál, de miután Norton az írására kapott tőlem egy lehúzó kritikát, … tudjuk mi történ utána. Én tudok „veszteni”. A „vesztés” néha erkölcsi győzelem. Tehát: ha majd ide küldök novit, azt húzd le, majd jól „vesztek” megint.
Merthogy úgy gondoltam, hogy na, megyek innen, egy ideig nem jövök. Szinte hallom a fellélegzést. Azért talán egy ici-ici-ici picit, ha elgondolkodik valaki fentieken, már nem hiába blamáltam magam.
De aztán úgy gondoltam, inkább mégsem megyek. :P
Van itt egy két jó írás, amiért érdemes így is maradnom. (Hihetetlen, de még a Nortoné, meg az Angyalkáé is benne szokott lenni azok között a jó írások között! Ugye hihetetlen? Hát hogy lehet ez? Vitatkozok velük, de bizonyos ÍRÁSUKAT jónak gondolom? Hát mi ez az összeférhetetlenség?...Mi ez a destruktív hozzáállás? Most akkor vagy utálod, vagy szereted! Döntsd el, Kereder! :-) Na ez az a primitív törzsi logika – a végletekben való gondolkodás: vagy szeretsz, vagy gyűlölsz – , ami megmérgezi az emberiséget, a magyarokat az elmúlt években meg különösen. :( Nem lehet az embereket elfogadni a hibájukkal együtt? A Feleségemben több is van (hajjjajjjj! ;) ) de mégis egész jól megvagyok vele. … Nem vagyok álszent, néha én is összekapcsolom a személyről alkotott képemet az írással… de próbálom(!!!) különvenni. Néha sikerül. Vagyis: szeretem azt gondolni, hogy többnyire sikerül.)

Norton írja: „Engem mindig lenyűgöz az emberi gyűlölet mélysége és szépsége. A gyűlölet nem bűn. „
Ezzel vitatkoznék. Szerintem nem szép és nem lenyűgöző. De bűn. Ahogy a gőg is. Ezek a bűnök egymás mellett helyezkednek el. Nem bűnösebb egyik a másiknál. Egyforma gusztustalan mindkettő.

Angyalka: „Öööö... Csak kapkadom a fejem és nem értem, hogy kerültem ide, de ha már hívtatok,akkor jövök.” > Miért? Te hívtad életre ezt az egészet? Erről beszéltem: nem csak „lehuppantunk” a Földre, nem kívülállóak vagyunk, hanem az emberiség része, minden egyes döntésünknek és cselekedetünknek súlya van és következménye. Ahogy ennek a kommentemnek is lesz, biztosan. Amit vállalok.

Ha még akkor is itt leszek, amikor lesz a találkozó, akkor nagyon szívesen. Nem rajtam fog múlni.

Maradok továbbra is tisztelettel, egy egyáltalán nem angyal:
KerederM.

Üdv és szép napot mindenkinek!
angyalka146
Felhasználó
2020.11.27 07:10
625 vélemény
Öööö... Csak kapkadom a fejem és nem értem, hogy kerültem ide, de ha már hívtatok,akkor jövök. :-D

Norton! Szerintem ez tényleg egy vicces írás, igazi Nortonos! :-D

Márk: nem értem, miért veszed magadra. Szerintem volt már 1-2 eszmecserénk itt, így tudhatod: ha van mondanivalónk, elmondjuk. Nem szoktunk senkit hátha támadni, kigúnyolni pláne nem! Fenntartom, amit korábban írtam: örülök, hogy más véleményen vagyunk! :-) Idának igaza van: ha elolvasod a régebbi írásaink, láthatod: mi ilyenek vagyunk. Ami engem illett jelezném: bukott angyal vagyok...

Ida:javaslom jövőre a Lidércfény találkozót újra! :-D
Norton
Felhasználó
2020.11.27 05:02
613 vélemény
Kedves Márk!

Engem mindig lenyűgöz az emberi gyűlölet mélysége és szépsége. A gyűlölet nem bűn. Nagyon is eleven és tiszta érzelem tud lenni. És ha úgy érzed, hogy gyűlölnöd kell, tedd azt! Ne érezd magad bűnösnek emiatt!

Tudod, miért olyan erős a gyűlölség az emberi lélekben? Mert folyton elfojtják. Mert nem ez az elvárás. Mindig jól kell viselkedni. Igazság szerint annyi fajta elvárásnak kell megfelelni, hogy a végén már azt se tudja az ember, hogy merre van az előre. Kulturáltnak kell látszani, miközben az emberek lelkében szinte fortyog a méreg, még akkor is, ha letagadják.

Én ismerem a saját gyűlöletem. Megbarátkoztam vele és elfogadtam. Ezért fogadom el a tiédet is.

Mondhatod, hogy te nem vagy olyan, de tudom, hogy az anyám csuklik, és az empátia nevében szívesen bevernéd a pofám. Nincs ezzel semmi baj!

Egy utolsó jó tanácsot még azért adnék neked, bár nem tudom, hogy miképpen fogalmazzam meg, hogy ne legyen belőle az „ego tombolása”, ahogy te szoktad mondani. (Mármint neked ne legyen, nem pedig nekem.)

Szóval, ha legközelebb „le akarsz oltani” valakit, akkor azt rövidebben tedd! A túl hosszú és terjengős szövegnek elmegy az ereje. Olyan ez, mint amikor fenyegetőzni kezd valaki, de túlzásba viszi, és a végén már nem félelmetes, hanem inkább mulatságos lesz a pasas. Szóval írj csak annyit, hogy az én „kurva anyámat”, vagy egy öntelt, képmutató szar alaknak tartasz, vagy ilyesmi.

Persze, ha ragaszkodsz a kulturált ember szerepéhez, akkor ne írd le egyenesbe, amit gondolsz, hiszen nem az a jónépek elvárása. Akkor finomíthatsz a szövegen, de maximum öt-hat mondat az ilyesmire bőven elég. Annak még megvan a hatása. Ha többet írsz, már giccsessé válik.

De több tanácsot már nem adok, mert én is unom már kicsit az ész osztó szerepet. Nyugodj le, egy ideig nem fogok kommentezni. Minden jót, és lazulj kicsit, haver!

:-)
Ida
Admin
2020.11.26 23:46
1221 vélemény
Márk!

Valóban annyi a gond, hogy még új vagy az oldalon. Ha te is több éve itt lennél, pontosan tudnád, hogy Nortonban időnként tényleg "összegyűlik a hülyeség", és valami hasonlóan abszurd formában testesül meg. Nem ez az első eset, de őt így szeretjük.:-D

Részben a korábbi beszélgetések ihlették ezt az írást, de ez nem rólad szól, és tényleg nem akart megbántani. Ő is bőven találkozik ezoizékkel, akik nem a szíve csücskei, ahogyan te is kifejtetted, hogy mi velük a problémád.

Angyalka pedig teljesen őszintén írta neked: "És milyen jó, hogy nem vagyunk egyformák! Így tudunk véleményt cserélni!"

Lehet, hogy kell majd hozzá pár év és pár ezer bejegyzés, hogy ráérezz a sorok mögötti személyiségekre, de idő van bőven. Régen ezért voltak jók a Lidércfény találkozók, egy személyesen lefolytatott beszélgetés során a nonverbális jelzések azonnal eloszlatják az ilyen félreértéseket. Egy sör mellett együtt nevetnétek az egészen...
Kereder Márk
Felhasználó
2020.11.26 22:31
163 vélemény
Kedves Angyalka és Norton!

A probléma az, hogy nem "csak leírtad a véleményedet békés szándékkal". Hanem írod: "A hozzá hasonló emberek nem mernek szembenézni önmagukkal." - az efféle személyeskedést nem lehet "békés" szándéknak tekinteni. Ha feldobod a labdát, ne légy/legyetek gyávák játékban tartani. Ez nem ér. És gyávaság. Hol van az az erkölcsi talapzat most, amin álltok? Miért nem vagy képes beleállni, abba, amit csináltál? Miért nem vagy(tok) képesek vállalni önmagatok? Ez a bújócska nagyon rangon aluli. Egyszer írtok egy degradáló borzalmat, következő sorban pedig azt, hogy semmi baj sincs. WTF?

(Megbotránkozhat most a szimpla olvasó, aki csak úgy belecsöppen ebbe a beszélgetésbe, azt gondolhatja, hülye vagyok. De biztosíthatok mindenkit: nem véletlen a többes szám sem.)

Egy fricskának szándékolt borzalmas írás szándékát elhazudni, banális dolognak beállítani, azt, hogy nem tudja Angyalka és Norton elfogadni, hogy másnak esetleg más a véleménye, s muszáj, kell és égetően fontos írni egy meglehetősen pocsék válasz"művet", az itt a probléma.

Nem, nem írtad, hogy rosszabb vagyok. Azt sugalltad a műveddel, hogy én jobbnak gondolom magam. Ez nem így van.

De kérdezem én: szükséges-e szó nélkül eltűrni, hogy a gőg azt mondja neki: „nem tud szembenézni önmagával”? Aki durvának találja ezt a választ, az kérdezze meg magától: ha neki mondanák, eltűrné szó nélkül? Ha igen, akkor az az ember ezerszer jobb és többet ér, mint én. De komolyan: engem sem az bánt, hogy velem ilyen valaki, hanem az, hogy azzal ilyen, aki nem ért vele egyet, vagy ami még fontosabb: azzal is, akinek lehetősége sincs ilyeneken gondolkodni és ilyen szép életet élnie, mert mondjuk teszemazt ki kell gürcölnie a belét. A lúzerekről beszélek. Azokról, akik mellett elmennek az életvezetési tanácsadók az utcán. Akik nem feltétlenül rosszabbak. Sőt! Persze, tudom, előző életek karmái. XD Itt két út van: ha nem, ha nem az előző életek karmái, akkor: ??? Másik lehetőség: ha valóban valami előző életek bűne, akkor azért nem kell segíteni? Akkor ezért kell megdögölni hagyni a homeless-eket? Hogy ő tehet róla? (Egyszer írtam róluk. A hajléktalanokról, amikor jött ez a törvény pár éve, hogy nem élhetnek az utcán. Interjút készítettem az egyikőjükkel. Meghatározó élmény volt. Még a Csintalan Sanyi is megosztotta a facén! Aki kiváncsi rá, megmutathatom! ;) Sajnos nem ment tovább az ügy, maradt a törvény, de hálaIstennek azóta nem hallani hajléktalan abúzusról. Zárójel be.)

Bevallom: a felsőbbrendű-tudat gőgje tudja kibszni nálam a legjobban a biztosítékot. Mint most.

Ha esetleg érdemben is vitatkozhatunk azon, hogy miért gondolom "mindenttudás gőgjének" az életvezetési Útmutatódat, az ímélcímem az elérhetőségemen.

Az sem érdekel, hogy ide nem írhatok többet. Majd írok máshova.
Tudjátok – és most nagyon őszinte leszek, ezért:

„Vigyázat, szókimondó szövegek!
A vulgaritás a szereplők lelki állapotát tükrözi, annak hiteles szerepeletetése céljául szolgál!”

Minden fotelhuszár, életvezetési tanácsadó és önmagát égi lénynek neveztető ember, aki nem segít borogatást rakni a lázas betegre, vagy egy reszkető macskának meleg tejet adni télen, vagy akár a lépcsőházban megkérdezni az özvegyasszonyt, hogy hogy tetszik lenni, aki erre nem képes, de pamfleteket ír, s azt, hogyan kell élni, és képtelen, nem megy neki, hogy elfogadja, hogy más máshogy gondolhatja és az is lehet jó… az hátraléphet egyet, és jól….

Ezzel diszkrimináltam magam.

¯\_(ツ)_/¯

Majd írok álnéven. Vagy máshova. Vagy álnéven és máshova. :P

Üdv és szép estét!
Norton
Felhasználó
2020.11.26 20:46
613 vélemény
Kedves Márk! Légy szíves, ne vedd magadra! Békés szándékkal írtam, és ha össze gyűlik bennem a hülyeség, nehezen tudok neki ellenállni. Nem sértődésből írtam, ilyen a stílusom. Túl sok dolog eszedbe jutott, aminek semmi köze az írásomhoz. Pl. Gender, vagy kender politika, meg ilyesmi. Engem ezek sosem érdekeltek. Azt se írtam, hogy rosszabb vagy nálam. Szerintem ez egy humoros írás volt. Talán tévedek ebben, de volt már ilyen. Tőlem mindenki járja csak a saját útját. Te is leírtad a véleményed egy jelenségről, és én is. Hol itt a probléma?:

:-)
Kereder Márk
Felhasználó
2020.11.26 17:46
163 vélemény
Szia Norton, hát ezt jól megkaptam!

Újra csak személyeskedések (amire bssza meg újra válaszolnom kell), újra csak rosszindulat, és ezt a bűzt az igen túltolt irónia pacsuliszaga se tudja elvenni.

„Nemrég egy koma azt mondta nekem, hogy ha túl sokat meditál valaki, az egoista lesz. A hozzá hasonló emberek nem mernek szembenézni önmagukkal. Nem tudják, hogy mi az a meditáció. Rinyálnak, hogy nincsen rá idejük, meg ilyesmi. Idejük… na hiszen!” > Ez még az ironizálós rész előtt volt. Hidd el testvérem, az állításod baromság. Szembe nézek magammal, nem hazudom el sem a saját magam, sem az élet rossz dolgait. Éppen ezért szembe nézek vele. Hohó, de mennyire! Nem mondom, hogy mindenki jó, mert nem. Nem mondom, hogy az élet igazságos, mert kvára nem.

Azt várni, hogy az élet igazságos legyen veled, mert te jó vagy, olyan, mint egy medvének mondani, hogy ne egyen meg, mert te vegetáriánus vagy. ;)

A felnőtt kor kapuja a vágyálmok helyén való kezelése. Jó hogy vannak, de látni kell azt is, hogy milyen az élet. Hogy vannak rosszindulatú emberek is. Akik azért személyeskednek, mert más a véleményed, vagy nem tetszett neked az egyik írásuk.

Mi Angyalkával arról vitatkoztunk, hogy szerintem a ezoizé egy ipar és hogy a túlzásbavitele káros lehet az embereknek. Továbbá, hogy honnan tudja (!) ezeket?! Legalább is én ezt az álláspontot képviselem. Fenntartom most is. Tudom, hogy én „új fiú” vagyok itt, de te, régi Lidércbarát totál félreértetted a helyzetet.
Miért veszel magadra mindent? Ennyire frusztrált vagy?
Már nem csodálkozom. Igazából megin’ akkora energiát öltél a viszontválaszba, hogy azzal egy anyahajót el lehetne süllyeszteni, de a valódi kritikai értelemkereső hang és vitakészség szintúgy hiányzik. Kaptunk egy irónikus semmit. Ezzel semmire se megyünk. Értelmezhetetlen ebben a kontextusban; egy olyan helyzetben, amikor megy valamiről (az értelmes) vita, és valaki előáll a vita egyik nézőpontjának paródiájával, mint pl. amikor valakik mondjuk (csak a példa kedvéért) a genderpropagandáról vitatkoznak és az egyik fél kijelenti:

„– Hát persze, hogy kell a genderpropaganda! Nem csak az Óvodában, már a bölcsödében is! Sőt, a fiú gyereket szoknyába kell öltöztetni kétévesen! Hadd szokja! Meg hogy el tudja dönteni, mi legyen! Hogy mi akar lenni! Az sem árt, ha anyuka néha álbajuszt vesz fel…”
Ez bakker milyen vita lenne?! Ennek van valami értelme? Ez szépirodalom – a kategória, ahova raktad az „írást”?! Nem. Ez semmi. Ez sértődéspolitika.
Ezt gondolom erről az „írásról”.

Ha a tárgyban értelmesen vitázni szeretnél, vagy egyéb mondanivalód van, állok elébe.
Mielőtt kevernénk a szezont a fazonnal: az én alapvetésem, hogy az én életem (!) vonatkozásában – ahogy írtam is - pazarló és egosta viselkedés lenne a meditáció: ez nem személyeskedés, nem az Angyalkát neveztem olyannak, „aki nem mer szembenézni magával”. (Mint ahogy te a fejemhez vágtad.) Fenntartom azt az altalános nézetemet is, hogy az ezoizé: ipar, a telegyógyítás ipar, sőt, a hitgyüli is ipar! Sőt, alapvetően ezekbe merülni káros! Meg kell találni az egyensúlyt. Szó volt Szepesről és Hamvasról. Ők lehetnek a libikóka azon fele, igen, akik ellensúlyozzák a távgyógyítást és Cili nénit a fixtévén, aki a teásbögrében fanszőrzetből jósol sok pénz és gyermekáldást a betelefonálóknak. Persze, nem erről beszélt Anygalka, most sarkítok, hogy az ilyen irónia után is megértsd. Sajnos nem értettem egyet az életvezetési útmutatóval. :( Szánom-bánom, de hát sajnos ilyen vagyok. (Bassza meg a hülye Kereder, miért nem értett egyet? Más véleménye van? Nem lehet más a „jó” vélemény, csak az enyém! > elnézést, én is a hibádba estem. Nem akartam cinikus lenni.)

Az idő törékeny természetéről:
Nálunk, építészeknél van egy mondás, amikor kva sok a munka: egy nap 24 óra és még ott az éjszaka… Ugye, valahogy így! Aha.

Ez az egész egy gyerekes adok-kapok, pedig csak egy jó vita lett volna egy életvezetési útmutatóval kapcsolatban. Merthogy azzal nem értettem mindenben egyet.

Kérlek ne állíts be úgy engem soha - amit soha sem mondtam - hogy én vagyok a "jó". Pont ellenkezőről beszélek mindig. Én sem vagyok jobb, mint a többi. DE TE SEM, HA MEDITÁLSZ! És nem jobb az az ember sem, aki díszletnek tekinti a bajtársait, meg azt mondja, a szenvedőnek, hogy te főzted, edd meg, Ő meg a szép, kozmikus, csillagporos, galambszárnyú életét éli, mint aki csak lehuppant éppen a Földre és kerek szemmel nézeget körbe, s pislog: "Hol vagyok Istenem? Pedig... pedig én jó és szép vagyok!" A kivert kutyák meg nyüszítenek közben a sarokban. Na, barátom, én a kivert kutyák miatt vitatkozok most is vele(tek) és képviselem az álláspontom. És leszarom, ha ezzel nem kerülök be egy baráti közösségbe. Egész egyszerűen azért nem, mert nem tudom magamat "megcsalni". Bólogassak? Mondjam azt, hogy jó ez, csak azért, hogy előnyöm legyen abból?! Lófszt. Azt meghagyom másnak.

Aki pedig megsértődik azon, hogy valakinek őszinte véleménye szerint nem tetszik az írása, abból addig sosem lesz jó Író. Ameddig ezt le nem vetkőzi nem lesz. Írhat. De jó Író nem lesz. Az egészen máshol kezdődik, komám!

Most erről többet nem szándékozok írni, mert tényleg többet ér az időm, ember!

Előző oldal