Ez itt a baj?
Tucatnyi álom illan el,
amelyre senki sem felel,
hová foszolt a látomás,
agyunkba görbe karma vás
magának égető utat,
miközben egyre csak kutat,
csalóka érzeményeink
lefogja és valónkra int.
Megannyi balga szédület
susogja, hogy ma van szüret,
ma el lehet hitetni, hogy
dagad, habár csak egyre fogy
saját jogán e méla nép,
eladva jellemét, hitét,
imádva-félve új urát
követte, hisz jövőbe lát.
Pedig csupán a karja volt,
amint magára elhajolt,
hitetve azt jövőbe int,
miközben egyre csak kacsint
a csókosokkal untalan,
mutatva mennyi dolga van,
egója érveket takar,
netán talán ez itt a baj?
