Linktár

Ezüsttoll álma

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2023/12 számában.

Egy cherokee indiánfőnöknek három fia volt: kettő közülük szorgalmas és tiszta, de a harmadik, a legkisebb, név szerint Ezüsttoll lusta és piszkos. Bátyjai minden munkában részt vettek; erősek voltak a birkózásban, és a vadászatban is jeleskedtek. Mindig csúfolták piszkos öccsüket, aki lusta volt, és ott feküdt a hamuban a tűz mellett. Aki csak a sátorba belépett, gúnyolta és szidta lustaságáért. Ő azonban oda se hederített a szidalmakra.

Időnként, amikor az emberek felkerekedtek, hogy elinduljanak vadászni, nagy volt a sürgés-forgás, a törzs legbátrabb, leggyorsabb férfiai készültek a vadászatra. A vadászat roppant veszélyes volt. A vadásznak ezért nemcsak erősnek kellett lennie, hanem gyorsnak és ügyesnek is.

A két szorgalmas fivér egész évben a vadászatra készülődött. Jókor reggel lementek fürödni a folyóhoz. Azután hazatértek, és apjuk, a törzs főnöke jó tanácsokkal látta el őket. A két fivér így készült a vadászatra, csak a legkisebb nem, megelégedett azzal, hogy piszokban, hamu közt feküdjön a tűznél.

A főnök háza népe naponta feddte a lusta fiút:
– Miért nem fürdesz meg néha, hogy tiszta legyél?

Ezekre a szavakra a lusta fiú oda se figyelt. Nem törődött mások véleményével és esze ágában sem volt változtatni a szokásain. Talán éhen is halt volna nagy lustaságában, ha édesanyja szerető gondoskodása nem vette volna körül. Egy viharos éjszakán, mikor a folyó felől érkező szél tépte-szaggatta a szavannán magányosan növő fákat, egy álmot látott Ezüsttoll. Álmában egy viharmadár szólította meg:

– Te vagy a kiválasztott – mondta a fiúnak. – Rajtad múlik a törzsed jövője. Egy szörnyű nagy veszedelem fenyeget benneteket. Neked kell segítened a népeteken!
– Hogy is tehetném? – kérdezte Ezüsttoll – Hiszen fontos dolgom van. Őriznem kell a tüzet itt a hamuban fekve.
– Akkor népetek elveszett. Egy óriási kígyó várja a napot a folyó mélyén, hogy felfalja a falutokat. Én tudok neked adni olyan képességeket, amikkel le tudod győzni a szörnyeteget. Ám csak neked, senki másnak. A nagy Tollaskígyó kiválasztottja vagy te.
– Hát legyen! Mit kell tennem? – kérdezte Ezüsttoll.
– Gyere és érintsd meg a szárnyamat, s akkor a víz alatt is tudsz lélegezni. A kígyó fészke a folyó legmélyén van. Oda eljutni csak így tudsz.
– Rendben van, de a kígyót hogy győzöm le? – kérdezte Ezüsttoll, miközben megérintette a madár szárnyát.
– Fogd meg a lábam és olyan erős leszel, mint egyetlen cherokee indián sem.

A fiú a madár lábát is megérintette majd az álom szertefoszlott, mint füstpamacs az égen. Mikor felébredt, emlékezett az álmára, ezért a folyó felé indult, hogy legyőzze a kígyót. A folyóba gázolt, majd a víz alá bukott. Sajnos álma hamisnak bizonyult, ugyanis mégsem kapott a víz alatt levegőt. Mérgesen rázta le magáról a vizet, szidva az álombéli viharmadarat, hogy így megtréfálta őt. Mikor megszáradt ő is és a ruhája is, furcsán frissnek és erősnek érezte magát. Ez annak a következménye volt, hogy a víz tisztára mosta piszkos testét, valamit fel is frissítette lelkét.

Az álma végül is csak félig volt hamis. Igaz, hogy a víz alatt nem kapott levegőt, de ezentúl naponta mosakodott, nem feküdt a porban és erősnek érezte magát. A vadászösztön is felébredt vérében és bátyjaival együtt edzette testét. Mindenki elégedett volt a faluban, hogy Ezüsttollat az álma a helyes irányba vezette.