Linktár

Az ősz könnyei

A nyár ma délután továbbosont,
feladva rejtekét az ősznek,
aranyra vált idő a lombokon
sodorva, hullva egyre törtet.

Ködébe bújt amott a láthatár,
az est hidegje kardigánt kér,
a parti sás susogva sírdogál,
vigaszt keresne éjre, ráfér.

A hegy felől remegtető szelek
lehömpölyögnek ím a tájra,
akárha volna lomha, bús sereg,
megannyi felleget cibálva.

S erednek újra méla könnyei
az ősz szomorkodó egének,
mit elfogadni és megérteni
nagyon kevés az emberélet.