Késő tavasz délután
Késő, kora esti délután.
Eljött a tavasz a tél után.
Zöld levél csüng minden fán,
be szép ez a délután.
Odébb lent, a virító réten,
kicsiny virág bújik éppen.
A nap már lemenőben van az égen,
mikor volt minden ily békés, mint régen?
Imitt-amott madár csicsereg,
kiáltva rúg labdát fiatal gyermeksereg.
Egyik esik, másik bukik, van, ki mereng,
s van ki világot nem nézve fának fut, s az recseg.
A fák között, a lugasokban,
a királyzöldes lombokban,
a méretre nyírt bokrokban,
pezseg az élet, akár az otthonban.
A tiszta levegőben illatok szállnak,
van már illata a friss virágnak;
a lenyírt fű szagának,
mámorító érzése, a leszálló est szavának.
Nem szól semmi, tücsök hiánya,
halkan csapdos bagoly szárnya.
Életre kel az esti alakok árnya,
leereszkedik a napnak álma.
Lassan fekszik a világ sötétben,
betakarózik az éj leplében.
Kisgyermek ül anyja ölében,
nyugodt minden, mint a mesében.
Késő, kora esti délután,
eljött az éj, a nap után,
Álom csüng az éj szakállán,
be szép ez a késő délután.
2023. április 23.
