Linktár

Eltűnt!

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2023/9 számában.

Gumikerekeken gördülő székben ülök – kiengedem a gőzt, vele a pár éve hiányzó életem –, a kilátóban előttem állványon távcső. A távcső rezén végigsimítom az ujjam, beélesítem a lencsét, közelebb húzom magam, aztán megnézem benne a lenti nyüzsgő várost. Az utakon tülkölő autókat. Az épületek között és a tűzfalak alatt rohanó embereket, ahogy az utcán a cipőjük a régi cipők nyomában gázol. Arrébb gurítom a lábammal kissé a széket. A város északi szélére lövöm a fókuszt. Így most a jelenben élek. A lencsében egy járdát látok, előtte fehérre festett zebra, mögötte kavicsos rakpart.

A város északi részén egy nyugdíjas korú, ősz hajú asszony belép a rendőrség ajtaján.

Kivörösödik a szemem.

Közvetlenül az épület sarkán álló hirdetőoszlopra munkaruhás férfi felragasztja a plakátot. „Eltűnt!”, áll rajta nagy betűkkel és az írás alatt mosolyog a plakátról egy jóképű fickó.

Odébb egy jó kondiban lévő fiatalember, farmerben és fehér pólóban rohan, hogy elérje a helyi buszt. Felszáll a tömeggel. Becsukódik mögötte a levegővel záródó ajtó. Elindulnak a fekete gumikerekek, és később a férfi a déli irányba guruló buszból a plakátot nézi.

A busz rákanyarodik a belvárosba vezető útra. Elhalad a bank előtt, mellette posta. Szemben egy áruház, lépcsőjén suhancok cigiznek. Kirakata előtt pár nyugdíjas üdvözli egymást és egy fiatal pár bámészkodva álldogál.

A város dél felé eső részén van a régóta működő taxiállomás, ahol most az aszfalton üresen állnak a helyek. Közeledik arra egy csinos szőke nő, közben beszélget valakivel a mobilján. Mire odaér a parkolóhoz, épp beáll egy taxi. Beszáll a fiatal szőke – baromi jól néz ki –, és elindul vele a taxi. Lassan haladnak a mellékutcán a rakpart felé. Az utca másik oldalán kutyát sétáltat egy nő. Elmegy két idősebb asszony mellett. A kutya ugat. Az idős nők tűzőgéppel rakják fel a plakátot egy vastag fa törzsére.

A taxi néhány kilométerrel távolabb már szabadon száguld a szélesebb úton, majd hirtelen fékez. Egy anyuka rángatja a zebrán a fiai karját. Kiabál. A két fiú rohangál. A sofőr lehúzza az ablakot, kikönyököl, a hőség egyenesen átszivárog a napbarnított, tetovált karján. A fiúk és az anya átérnek az utca túloldalára. A sofőr gázt ad.

A hátsó ülésen ül a csinos szőke nő. Átnéz a sofőr kidolgozott válla fölött. Messzebb rendőrök CB-rádióznak a helyi étterem melletti sarkon, aminek az ajtaján kilép egy fickó. A kezében slusszkulcs, csippant egyet, mire a terepjáró lámpái felvillannak. A fickó beszáll a fekete Tranzitba, majd elhajt a városból kivezető főúton.

Az északi részről érkező busz megáll a rakparti megállóban. A tömeggel leszáll a férfi, a fehér pólója fénylik a napon. Mellette egy idős férfi a szívéhez kap, majd összeesik. Egy alacsony növésű fickó hívja a mentőket. Egy kutyát sétáltató nő a fekvő férfihez szalad, leguggol hozzá. Közben egy üzlet bérlője a négykerekű kukáját üríti, a mozgóbüfénél suhancok röhögnek, és hot dogot majszolnak.

A fehér pólós férfi ránéz az órájára, aztán gyalog, sietve továbbmegy dél felé. Pár száz méterrel arrébb fékez egy szemeteskocsi. Leugrik róla két férfi narancsszínű mellényben. Felkapnak a járdáról egy műanyagkukát, és a hulladékot hangos zörgés és kiabálás kíséretében a szemeteskocsiba döntik. A narancskabátosok összepillantanak, kész, mondják egymásnak. Az üres műanyagkukát visszagurítják a járdára, intenek a sofőrnek, aki rálép a gázra, és egy házzal előrébb gurul a kukásautóval. Megáll. Éppen a ház falára néz. Rajta egy kopott plakát. A feliraton az áll: Eltűnt! De a keresett személyt már rég lemosta róla az eső.

A téren a kilátóm előtt megáll a taxi. Kiszáll a szőke. A sofőr szabadra állítja a kocsi tetején a taxijelzést, és újból besorol az utcai kocsiforgalomba. A szőke csak áll. Körülnéz. Kinyitja a táskáját, keres benne valamit. Eközben pár utcával messzebb szirénázik egy mentő, suhancok hot dogot esznek, az összeesett ember mellett a telefonba beszél egy férfi, egy nő sír, a kutyája csahol.

A város északi részén az ősz hajú asszony megérkezik a házához a rendőrségről. Felnéz a tömbre. A harmadik emeletre. A lakása ablakán szikrázik a napfény. Sóhajt egyet, és elindul felfelé a lépcsőn. A lépcsőház bejáratánál összefut a házból kilépő rendőrökkel – egy hisztérikus nőhöz és két kiskorú fiához hívták őket. Az idős hölgy ismerősen köszönti őket. Az egyik rendőr kezéből ekkor egy letépett plakátot kikap a szél.

A szőke a téren bezárja a táskáját. A telefonját tartja a kezében. Nézi rajta a kiválasztott jépeg-fájlt. A fotón egy plakát van, olyan, mint a városban a hirdetőoszlopokon. Felnéz a kilátóra, áll és vár. A nőhöz odafut a busszal érkező fiatal férfi.

Hátralököm a gurulós székem. Felállok. Kisétálok az épület párkányára és lenézek. A fiatal férfi és a csinos szőke nő felnéznek rám.