Arizónai sámán
A vakító nap lustán pislog a sziklás prérin, barnára cserzett homokkvarcokon meg-meg villan a fénye. A felszálló hőségben szikla csúcsosodik ki a tájból. Az alatta elterülő völgyben az út óriáskígyó módjára kúszik át a sivatagon. A porfelhők felett lebegő sziklán egy sámán áll. Némán figyeli a bozótos préri csendes idilljét, amikor a sivatag szélén zöld Cadillac Eldorado dörgő hangja kavarja fel a levegőt. A száguldó Cadillac kerekeitől porzik az út. A kocsi műszerfalába épített magnóból bömböl a zene, diócsörgők és sámándobok zengnek, miközben türelmesen rezgőhangú nő azt énekli:
Száraz csontok hevernek szerte
Sonora sivataga sohasem téved.
A sziklán áll az Arizónai sámán,
nem ő keres téged, te találsz őrá.
A sámán a sivatag felé kinyújtja a kezeit, ujjait fel-le mozgatja – hívja a természet erőit. A levegő vibrál, amitől a sivatag levegője forró ködfelhővé változik. A légáram a horizont vonaláig kúszik fel. Azután néhány másodpercre minden elnémul. Megáll az idő. Mozdulatlan a levegő. Majd a semmiből a tájon átgázoló röntgensugárzás villózó tajtékká változtatja a sivatagot.
A Cadillacet egy fiatal, fekete hajú, bűnös tekintetű pasi vezeti: jobb csuklója lazán pihen a kormányon, bal kezével mellkasát keresztezi, és a tenyerének súlyát jobb alkarjával tartja. A mögötte ülő szőke hajú nő tekintete elréved a bozótoson – ujján gyűrű, zöldre festett köröm, csuklóján tetoválás.
A madárdísz fejfedőt viselő sámán nyugodtan áll a sziklán – térdén farkasbőr, lábán mokaszin –, és le sem veszi a szemét a prériről, miközben az ujjai sebesen mozognak fel és le. A levegő vibrál. Az út felett suhanó hőség és por kavalkádja olyan, mintha egy elbaltázott koreográfia táncosai lennének, amiből a sziklák darabosan törnek elő. Az autó műszerei megbolondulnak, kipufogója durrog, motorja vacakol. A bekövetkező változást először az autót vezető férfi jobbján ülő nő érzékeli. Befejezi a szempillájának spirálozását, és a visszapillantó tükör helyett a kilométerórára néz, ami áll. A sofőr megüti az órát, hátha a mutató újból kifogástalanul működik. De nem. A hamutartóból kivesz egy elnyomott csikket, aminek semmi értelme, mégis beleszív. Tanácstalanul a sivatag halmaira néz. Időközben besötétedett, bíborvörösben terpeszkedett el felettük az ég. Mintha egy bűvölete az őrületbe kerítette volna a prérit, ami a kocsi utasait keresi, és amikor rájuk talál, a rádióból halk zene szól. De erősödnek a dobhangok, és a festett szempillájú nő mögött ülő férfi lehajtott fejjel mormolja a dal szövegét:
Száraz csontok hevernek szerte
Sonora sivataga sohasem téved.
A sziklán áll az Arizónai sámán,
nem ő keres téged, te találsz őrá.
A sivatagban hőségben vibrál a levegő. A zöld Cadillac Eldorado motorja az út közepén megáll. Füst tör ki a motorháztető alól. A lerobbant Cadillacből kiszállnak. Felnyitják a motorháztetőt. A motortérben a tűz oxigént kap, felcsap a láng és megcsapja az utasokat a füstje. A sofőr a kigyulladt motortérrel babrál, és idegesen nyeli el a pokolbéli táj. A tetkós lány mobilon hívást kezdeményez – segítséget szeretne kérni –, de a mobilja nem talál adótornyot.
A hőmérséklet nő. Az autó mellett ácsorgókat lenyomja a földre. Vörösen kavarog felettük az égbolt. A kavargó porfelhőben elterülve fekszenek, mintha a hotelszoba szőnyegén dőltek volna ki. Talán félnek, talán eszüket vesztik a vízhiánytól. Rosszullét és víziók által gyötörve egyszerre, egy pillanatban egy irányba néznek. Pont úgy teszik, mint akik megtalálták az élet célját, vagy a halálét. Eltökélten hiszik, hogy saját akaratukból tápászkodnak fel, hogy szabad választásuk nyomulni a sziklák felé, miközben a révületben lévő sámán ujjai sebesebben mozognak. A sivatag széle egybefüggő vibráló porfelhőt alkot, azonban a szikla környezete tisztán kivehető, és a sámán sziklája alatt a völgy levegője mozdulatlan – a kövek élei tisztán látszanak. A sziklán álló sámán leereszti a kezét, a feléjük közeledők irányába mutatja hívogatóan lógó tenyerét. Fekete szeme nyugalmat áraszt. Az önkívületben menetelők a szikla lábánál térdre ereszkednek. És a prérin ismerős dalt hallani:
Száraz csontok hevernek szerte
Sonora sivataga sohasem téved.
A sziklán áll az Arizónai sámán,
nem ő keres téged, te találsz őrá.
