A kávéscsészémben
Ma reggel kinyitom az ajtót
Az őrület fénye beragyog rajta
Nem tudom mi éget folyton
Én már úgysem itt lakom
A kávéscsésze fenekéből a
Szabadság illata csapja meg az orrom
Felkeverem az aljáról a tetejére a zaccot
Veled lenni lenne jó
Beleszúrnak a szívembe az emlékek
Hiányzik minden perc veled
Nem találom a helyemet
Te vagy a legmélyebb sérülésem
Kávézacc a kávéscsészémben
Hogyha hagyom fájni, aminek kell
Jobban járok, mintha futok előle
Ma reggel kinyitom az ajtót és
Az őrület fénye beragyog rajta
Veled lenni lenne jó
Beleszúrnak a szívembe az emlékek
Hiányzik minden perc veled
Nem találom a helyemet
