Ketten a világvégén

Szépirodalom / Versek (32 katt) Krómer Ágnes
  2021.10.08.

Olyan jó most itt veled üldögélni a világvégén,
ahol a gyertya mindkét vége csonkig ég.
Vérvörös bárányfelhők alatt mi itt csak vagyunk,
kámforillatot könnyeznek a megreccsenő ágak.
Mámorító, ahogy kénes könny hull odafentről ránk,
mi korlátlanul ülünk a végtelen idő kitárt kapujában.
Lila mámorban a szádra tapadok, vagy és vagyok,
szép ez az igéző, fergeteges nihil, ami most a gyönyör.
Jó ez a száz kába pillanat, szelíd élet a senkik földjén,
Ez szerelem a négyzeten, pár négyzetkilométer veled.
Itt vagyunk, ahol fekete liliom nyílik, és utoljára álmodik.

Előző oldal Krómer Ágnes