A beszolgáltatás napja

A jövő útjai / Novellák (247 katt) Mortelhun
  2021.04.14.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/4 számában.

Csendes boldogsággal készülődött a család ezen a reggelen. Mondjuk, egyébként sem voltak harsányak, sem ők, sem pedig a közösség, amelyben éltek. Valahol, Straumgjerde közelében a Fitjavatnet-tó szomszédságában vertek tábort őseik valamikor a 23-ik században, és Eline a férjével, Noah-val, illetve a két lányukkal, Lottéval és Marennel azóta is ott éltek. Szerény, dolgos család voltak, üvegházaikban pasztek uborkát, illetve stanvell mogyoróhagymát termesztettek. A mindennapjaik egyhangúan teltek általában, izgalmat bele csak az éves vadászat hozott, illetve, ha valaki beszerzett egy-egy mononukleáris motort vagy hidro-autót. Olyankor kitódult mindenki és igyekezett jólérezni magát. Ám a mai reggel kissé más volt, mint a többi. Az adakozás reggele volt ez, mely idén rájuk esett. Előző este Eline kimosta és átvasalta az ünneplő ruhákat, a lányok boldogan vihorásztak, s Eline-nek még a szex is más volt Noah-val. Féktelen, vad és perverz. Tudták, innentől minden más lesz. Azzal, hogy beszolgáltatnak, ők is a kiemelt családokhoz fognak tartozni, ezután mehetnek a közeli városokba is bevásárolni, illetve már nem csak az ünnepeken ehetnek igazi húst, hanem minden vasárnap is, ráadásul most már nekik is lehet otthon háztartási droidjuk.

Noah víg fütyörészéssel érkezett a konyhába és kedvtelve nézte, ahogy odakint a közösség már állította a hatalmas ünnepi sátrat, zene szólt, és színes pántlikák lobogtak a szélben. Kávét töltött magának és lekváros pirítóst kent. Eline mögé lépett, és kedvtelve csókolt a férje nyakába. Felkacagtak. A szomszéd szobából a lányaik izgatott készülődése hallatszott. Miközben sutyorogtak és néha vihogtak, egymás haját és sminkjét készítették elő. A beszolgáltatásra édesapjuk magával vihette az egyiküket. Nem tudták, melyikük lesz a kiválasztott, így ebből is fakadt az izgalom. Miután összeültek a konyhában mindannyian, Freyhez imádkoztak.

Délelőtt 9-re elkészültek mindennel, a lányok rózsaszín, tavaszi ruhában, parfümtől illatozva, kipirult arccal álltak az ajtóban, szüleik égszínkék tógában boldog mosollyal nyitottak ajtót nekik, hogy együtt a Beszolgáltatás terére menjenek. A közösség mind a háromszáz tagja ott volt már. Mikor meglátták őket, mind tapsolni kezdtek, és Jonathan, a közösség bárdja az ősi fuvoláján játszani kezdett egy dicsőítő éneket.

„Éljenek a beszolgáltatók, Éljenek Noah és családja!” Ezeket kiabálták mindannyian. Sebastian és Erik, a közösség vezetője és papja siettek eléjük.

– Noah – szólt hozzá Sebastian –, kérlek, mondd, kit választottál, ki segít a beszolgáltatásban?
– Lotte az idősebb, így őt illeti – válaszolta a férfi.

A tömeg éljenezni kezdett, a lányok pedig őszinte örömmel ölelték meg egymást. Eline a büszkeség könnyeit törölte le az arcáról.

– Lépj hát elő, Lotte! – mosolyodott el Erik atya. – Kezdődjék hát a ceremónia!

Lotte előlépett az édesapjával együtt. A pap halkan beszélt velük pár szót, majd félrevonult Lotte-val. Noah üdvözült mosollyal állt az izgatott, boldog, ám valahol irigy szempárok kereszttüzében.

Lotte, miután megbeszélte a pappal, mi is a teendője, hátratett kézzel, ünnepélyesen az apja elé lépett. A tömeg elcsendesült. Noah lehajolt és a lánya könnyed puszit lehelt az arcára.

– Köszönöm, apa! – mindösszesen ennyit suttogott, majd emberfeletti erővel szúrta bele a kést az apja nyakába, amely eddig a háta mögött volt. A tömeg éljenezni kezdett, Eline elsírta magát a büszkeségtől, míg Marenne könnyed táncba kezdett. Lotte teljesen keresztülvágta apja torkát, a vér beborított mindent, Lotte-t, a papot, a vezetőt és minden közelben állót. Eztán a tömeg ismét csendes lett. Noah még hörgött, szörcsögött és rángott pár pillanatig a földön, aztán elcsendesült. Lotte lehajolt és levágta az apja egyik fülét, majd magasra tartotta.

– Legyen ez a fül és apám lelke áldozat Freynek és minden Istennek odafent az égi trónteremben! – hangja tiszta volt, és messzire szárnyalt. – Most pedig gyertek, falatozzatok apámból és belőlem, ne legyen hiába a beszolgáltatás!

Ezen mondattal fogta és torkon szúrta saját magát is, a mozdulatot Erik atya segített neki befejezni.

A teste még hörgött és mozgott, mikor őt és édesapját tálcára tették. Rá pár percre a ceremóniamesterek mindenkinek vágtak egy-egy szeletet a testekből, melyet boldog szenvedéllyel fogyasztott el a falu minden tagja beleértve Noah családjának két megmaradt tagját. Eline és Marenne boldogan falta a húst, miközben kacagva elevenítettek fel immáron múltbéli emlékeket, és érezték, náluk boldogabb jelenleg nincs az egész kerek világon.

Előző oldal Mortelhun
Vélemények a műről (eddig 2 db)