Szívszaggató Valentin

Szépirodalom / Novellák (65 katt) R. Harbinger
  2021.02.14.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/2 számában.

Beismerem, régen kötöttem már nyakkendőt. Kezem remeg kicsit, de Anne annyira gyönyörű lány, megérdemli, hogy kiöltözzek. Amikor először megláttam a fényképét a Facebookon, teljesen elolvadtam. Kellett bátorság, hogy ráírjak, de így jutottunk el a mai randihoz.

Figyelmem a tévére kalandozik, egy Jack Porter nevű nyomozó a valentin-napi sorozatgyilkosról beszél, és hogy mindenki mennyire retteg, de én nem félek.

A virágcsokrot vázába állítottam délután, még most is olyan gyönyörű, mint mikor megvásároltam. Ugyanilyen margaréta csokrot vettem Stephanie-nak tavaly. Ó, Stephanie, ő is gyönyörű volt, de talán annyira azért nem, mint te, Anne.

Felveszem legszebb öltönyömet, a taxi már lent vár, lesietek és bepattanok.

– A Florence Flower étteremhez. – Előrehajolok, egy kis plusz pénzt nyomok oda neki, hogy előtted érhessek oda, és láthassalak megérkezni. – És siessen, kérem.

A taxis gyorsan hajt, épp átsuhanunk a sárgán, már-már pirosba csúszunk. A következő sarkon van az étterem, és amikor befordulunk, rájövök, te értél ide hamarabb. Fehér, egy részes ruhában várakozol, ami nem illik az évszakhoz, alig éri el térdedet. Felette fekete szőrmekabátot viselsz, ami biztos mű, mert véded az állatokat. Egy hercegnő benyomását kelted, engem elönt a forróság, és arra gondolok, így vagy úgy, de kihámozlak belőle ma este.

Kifizetem a sofőrt, majd eléd lépek. Szádon kellemes mosoly ül, szinte igéző. Annyit beszéltünk már neten, mintha már évek óta ismernénk egymást, mégis kezet rázunk, és bemutatkozunk. A bőröd bársonyos és lágy.

Bekísérlek, udvariasan ajtót nyitok, te pedig illedelmesen bólintasz. Az asztalt a nevemre fogaltam, a pincér azonnal odakísér minket. Kihúzom neked a széket, te ráhuppansz tenyérnyi fenekeddel. Fellapozzuk az étlapot, rendelünk, és utána beszélgetünk.

– Tényleg Los Angelesből költöztél New Yorkba? – kérdezem meglepetten, pedig már meséltél róla, csak az okot nem ismerem. – Miért?
– A volt barátom, Troy miatt, állandóan zaklatott. Egy amolyan igazi tuskó, tudod? Egy tipikus macsó, aki nem engedte, hogy bárhová menjek nélküle, és ez egy idő után nagyon idegesítő tudott lenni.

A hajtincseddel játszol, ujjad köré fonod vörös hajad, és lágy hanglejtéssel szidod a tuskó exedet. Még mindig szereted, ami fáj nekem, Anne. Szinte hallom, ahogy meghasad a szívem, és felfogom, nekünk nem lesz közös jövőnk. De attól még az este jól sülhet el. Kaphatok tőled valami mély, bensőséges dolgot. Megtarthatom a szívedet, miután kivágtam a mellkasodból.

A pincér kiszolgálása első osztályú, nem lehet semmi kifogásunk. Ízletes leves, nagy adag és nagyon finom második, az estét pedig desszerttel zárjuk. Sosem ettem még ilyen jó süteményt.

Hazafelé belém karolsz, önfeledten nevetsz. Hallgatom gyerekkori történetedet egy sárga bicikliről, és mosolygok, mint a tejbetök. Kezem zsebemre csúsztatom, a kés készenlétben áll. Nem használtam Stephanie óta, de ellenőriztem délután, az éle még a régi. Nagyon emberséges lesz. Keresem tekintetemmel a megfelelő sikátort, ahol megkaphatom az ajándékomat, de az utca tele van emberekkel. Utoljára Claire-nél jártam így, és haza kellett kísérnem a megfelelő alkalomhoz. Akkor megfogadtam, sosem teszek ilyet többé, mert sokat kell takarítani utána. Ujjlenyomatok, lábnyomok, kellemetlen az egész.

– Megjöttünk – jelented be –, itt lakom.
Felnézek a toronyházra, és eszembe jut, mit is mondtál:
– Nem vicceltél, amikor azt mondtad, közel laksz az étteremhez.
– Igazat szoktam mondani, nem szeretem a hazugságot.

Nahát, pont, mint Sarah! Bár ne hazudott volna a koráról, akkor talán másként alakul az első és utolsó randink.

– Nincs kedved feljönni? – kérdezed csintalan mosollyal. – Elkísérhetsz az ajtóig.
Nincs! – gondolom magamban.
– De igen – vágom rá automatikusan, mit művelek? Ennyire vágyom az ajándékomra?

Odasétálunk a lifthez, köszönsz a portásnak, ő felénk bólint. Szemtanú is van, így sokkal nehezebb. De ahogy elnézem az öregurat, túl van a hatvanon, és talán rossz a szíve is. Kis segítséggel megállhat a ketyegője.

Beszállunk a liftbe, te pedig megnyomod a huszonhatodik emelet gombját. Szemedben tüzet látok, kívánsz engem. Helyes, ez tetszik.

Engem bámulsz a fényesre polírozott liftajtón, majd megnyalod felső ajkad. Taránál láttam hasonlót, istenien csókolt.

A lift megáll, mi pedig az ajtódhoz sétálunk. Izgatottan játszol kulcsoddal, ami időhúzást jelent, csókra vársz. Megszabadítalak izgatott várakozásodtól, közelebb lépek, ajkamat ajkadra tapasztom. Pont úgy csókolsz, mint Tara.

– Nem jössz be esetleg? – kérdezed remegő hangon, a csók hatása alatt állsz.
– De, nagyon szívesen.

Belépünk lakásodba, lámpát gyújtasz, és a kanapéhoz sietsz. Összeszeded a szétszórt párnákat, tehát nem készültél rá, hogy felhívsz. Mély benyomást tettem rád az este, lenyűgöztelek, és megváltoztattad a tervedet. Talán mégis van esély kettőnknek.

Gyors pillantással mérem fel a lakást, és megelevenednek előttem a Facebookon látott képek, ahogy a kanapénál ülsz, az asztalnál, a könyvespolc előtt. Annyi mindent megtudtam rólad a netről.

– Bocsi, ezek Troy nálam maradt cuccai – mentegetőzöl –, ma akartam elpostázni neki, de nem volt rá időm.

Megint Troyt emlegeted, és ezzel az egy szóval lerombolsz mindent. Testem megfeszül, már csak a zsebemben lapuló késre és a kezemben tartott szívedre tudok gondolni.

– Kérsz inni valamit?
– Igen, valami erőset – felelem, mert a most következőkhöz tényleg rám fér.

A konyhába sietsz, én pedig lopva nyúlok zsebembe. Fülemet zaj üti meg egy zárt ajtó mögül, nyilván a hálószobádból. Nem foglalkozok vele, biztos a macskád van bent. Kihajtom a kés pengét, és feléd indulok. Kezem szorosabban zárul a markolatra, háttal állsz nekem, ez a tökéletes pillanat. Ha szorosan befogom a szád fél kézzel, akkor pár jól irányzott szúrás elég lesz a csípőd fölött. Lassú, rugalmas léptekkel közeledek, mint egy ragadozó a prédája felé, mert az vagy most nekem, és hamarosan elveszem a trófeámat. Alig egy lépés választ el, szívemet torkomban érzem, izzó adrenalin pumpál ereimben. Tenyerem nyirkossá vált, a fém mégis finoman illeszkedik belé.
Lecsapni készülök.

– Meglepetés! – hallom hátam mögül.

Egyszerre fordulunk meg mindketten, barátaid mögöttünk állnak, és mi az ott a kezükben? Egy torta? Ma van a szülinapod! Nem tetted ki a profilodba, és nekem fogalmam sem volt róla.

Engem bámulnak, mindenki hallgat. Rád pillantok, de te nem az arcomat nézed, hanem a kezemben tartott kést.

Előző oldal R. Harbinger
Vélemények a műről (eddig 3 db)