Linktár

A hívás

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/2 számában.

Gyere át, hogy tapintható legyen a közöny,
Add a kezembe lelked elveszett csodáit!
Seholsincs ábrándjaidat szegeld a falra!
Tedd a kezed homlokomra! Ugye érzed?
Lázas vagyok! Itt állok a halál küszöbén!
Szikrákat lövell a szív! Lelkem forró láva!
Éjjel azt álmodtam, hogy mélyen alszom.
Vettem egy könyvet, coitus interruptus.
Kéred? Nekem nem tetszenek a képek.
Úgy érzem, jövök, közben meg megyek,
Látod, ott egy hullócsillag a kezedben?
Nézz bele a szívek tükrébe! Az a tiéd!
Egy megfagyott madár repült a fának,
kezemben maradt a vasajtó kilincse.
Nem tudok járni, ülni, szaladni sem.
Véres szilánkok fúródtak a kezembe,
lenyűgöző, ahogy lebomlik a fény.
Beszegelt ablakok néznek az égre.
Hol volt, hol nem volt emlékek képét nézem,
Olyan óriássá válnak a leszakadt nappalok.
Szomorú tény saját ellenségünk. Önmagunk.