Szabadság

Szépirodalom / Novellák (192 katt) bombahoppa
  2020.11.28.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/1 számában.

Fekszem hanyatt a padlón. Kint hideg van, csúnya hideg, én meg idebent, a meleg nappaliban a karjaimat széttárva figyelem az ablakon beszűrődő lámpafény és a sötét csillár által vetett árnyékokat a plafonon. Várok. Nagy reggel előestéje van, gondosan kipucoltam a cipőcskéimet és mindet szépen, rendben odakészítettem a bejárati ajtóhoz. A kutya pokrócát ma éjjelre kivittem a konyhába, ott alussza át az éjszakát. A kutya, nem a pokróc. Blökinek úgyis mindegy, csak meleg legyen és tele pocak. Így legalább nem fogja ugatással zavarni a piros nagykabátos, vén szakállast a projektünkben. Ma éjjel én sem nézek Spongyabob trilógiát a gyerekadón, már rég kikapcsoltam a tévét. Eltelik pár óra unalmas várakozás, amíg végre meghallom, hogy a Mikulás a kandalló kéményén leereszti a kötelét, majd kicsit később ereszkedés közben megakad a kéményben az emelet magasságában. Évről évre egyre kövérebb, egyre nehezebben jut már át. Öregszik. Tudom, hogy át fog jutni, nem félek, aggódjon ő.

Amíg ott bent szerencsétlenkedik, én gyorsan bebújok a kanapé mögé. Mindeközben a rénszarvasok a háztetőn fagyoskodnak odakint. Nincs igazság. Az öreg meg azt hiszi, hogy a zsákja tele van minden olyan szuper dologgal, amire a magamfajta gyerekek vágynak. Tudom, hogy van nála miniatűr, hordozható atomreaktor, kicsi, zöld emberke a Marsról (nem a Baby Yoda és nem is az E.T.) és kakaóbabos szénhidrátgyűjtemény. Meg gumicukor, ami viszont tényleg a kedvencem. Ezt mind nekem hozza, tavaly is ezt hozta és már tavalyelőtt is. Kicsit öreg, kicsit szenilis, ő egy feledékeny Mikulás. Végre kiszabadul a kémény szűkületéből, de pechjére megcsúszik és a kandallóba pottyan, fejére esik a zsákja, mire káromkodik egy ízeset, majd gyorsan fölpattan, nehogy a parázs kiégesse a ruháját. Pedig nem kéne félnie, ide építettem be a tavalyi ajándék atomreaktort, így csak a kínai ledlámpák és a füstölő keltik a tűz hangulatát. Már a parázs sem az igazi. A fejére hullott zsák miatt a Mikulás szemébe csúszik a sapkája, ezért teli homlokkal lefejeli a kürtőt. Megint káromkodik. Hehe.

A konyhában Blöki felébred a zajra és elkezd hangosan ugatni, én közben némán nevetek. Nehéz visszatartanom a hangos kacagást. Az öreg felemeli a botját, csinál vele pár mágikus mozdulatot a konyha irányába, erre Blöki elhallgat és alszik tovább. A Mikulás engem persze nem vesz észre. Odacsoszog a bejárati ajtóhoz, szöszmötöl a cipőimnél, visszamászik a kandallóba, jelzésül kétszer megrántja a kötelet, mire a rénszarvasok nem tétováznak, felrántják a hidegbe és elhúznak vele a messzi Északra.

Bakker! Megint megcsinálta! Mindig sikerül neki. Egy év szabadságra mehet, micsoda mázlista! Ha egyszer nagy leszek, én is Mikulás leszek!

Előző oldal bombahoppa
Vélemények a műről (eddig 4 db)