A harag

Szépirodalom / Versek (74 katt) Krómer Ágnes
  2020.10.31.

Hiába mondtam, ne kopogj a zárt szívek ajtaján,
nincs kulcsod, már hited sincs, hol a könnyed?
Látom a befelé síró emberarcot és nem értem.
Te húzd le a redőnyt és kacagj bele a hajnalba,
ne hidd, hogy nem tudom, talán már sírni kéne.
Ólomszívek ajtajához kulcsot ne keress többé,
látod már hiába, jégpáncél fedi azokat a szíveket.
Tudjuk mi már rég, csak a tekintetük nem hazudik,
hiába minden mozdulat, felesleges lett már a szó.
Hitetlenné váltál, kinek szívén feketévé lett a könny.

Előző oldal Krómer Ágnes
Vélemények a műről (eddig 1 db)